Gulácsy Lajos monológja
Lehet, hogy megroppanok a nyomás alatt
lehet, hogy az első kába zuhanás után
nincs mitől félnem
kiesik a vakolat a rongyos ablakpárkány alól
a fecskék betapasztják a kiáltás ütötte rést
nem kellenek a hangok
nem kellenek a csipkés álmok
Nakonxipánban ma nem hull a hó
a kékruhás nő bárgyú mosolyát
Kaligula könnyét
nem rajzolom meg
toronyhajú dámák letépett inggallérú
pasikra vágynak
én a verebekkel vagyok
ha csendben felszisszennek letérdepel mellém a hattyú
azt hiszem az őrültséget ki lehet húzni a cilinderből
a mutatványos épp most lett fűrészpor
gyantás a hegedű húrja
valamit nyekereg a verkli
talán ő is tudja
Nakonxipánban ma nem hull a hó
kiköpött olyan vagyok
olyan lenyalt hajú ügyes vigéc
aki nőre vágyik
csak a csapot elfelejtettem elzárni
kifolyt belőle a vérem
a szagát nem ismerem
a kölni illata mindent elnyom
a folytatás nem én vagyok
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
nemojano(szerző)2010. október 4. 11:03
A képei itt találhatóak meg:
http://www.hung-art.hu/frames.html?/magy ar/g/gulacsy/muvek/index.html
nemojano(szerző)2010. október 4. 10:59
Igen, ismerem Gulácsi életét és képeit! Juhász Gyulával nagy barátok voltak, talán nem véletlenül! Írt is egy fantasztikus verset, ami sajnos, überelhetetlen az a címe, hogy Gulácsi Lajosnak! Gulácsi élete végén idegösszeroppanást kapott, elmegyógyintézetben kezelték! Képeinek álomszerű, kicsit ködös világa szinte egyezik Poe írásaival.
mezeimarianna2010. október 3. 03:29
Gratulálok!!!!
10082010. október 2. 20:00
Nagyon kifejező, és nagyon jó; teljesen sikerült azt a világot, azt a hangulatot visszaadni...
Ehhez csak gratulálni lehet!
Szeretetel és szívvel,
Zsuzsa
Kicsikinga2010. október 2. 15:57
Jól ismerheted Gulácsy életét, és munkásságát!
Olyan élethűen írtál arról a ''zavaros'' világról, amit az Ő elképzelt országában élt, vagyis Nakonxipánban!
Tetszik, ahogy megírtad!