Szerző
Molnár Judit

Molnár Judit

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 458 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. október 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Molnár Judit

Vándor

Áll egy fa szikla tetején,
Szélnek ellenáll, még bírja.
Ágon zöld levél, eső áztatja.
Nap süti, majd hó takarja.
Virágba borul, gyümölcsöt ad.
Elhullatja, várja, valaki megkóstolja.
Íze édes, hisz már régóta táplálja.
Szerelmespár megtalálja.
Élet szétszórja magvait, majd erdő veszi körül.
Fa áll szikla tetején, de már nem egyedül,
Kitartott, most elcsendesül.
Újra szárnyra kel, hol ismét,
Áll egy fa szikla tetején.
Tudja, vágya új mezőt ígér.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Giuditta(szerző)2010. október 17. 19:44

Köszönöm!

napmadar2010. október 15. 20:28

Kedves, Judit! Gratulálok versedhez! Valahol a fában a sokat megélt ember kitartását érzem. Szép gondolatok, sorok. Egy révbe ért ember strófái...

Giuditta(szerző)2010. október 5. 08:49

Köszönöm csillogo:):)

csillogo2010. október 5. 08:05

A blogból másoltam ide - nekem most sem kerülte el a figyelmemet!
''Fa áll szikla tetején, de már nem egyedül,
Kitartott, most elcsendesül.''
Nagyon szép ez a megnyugvás - az új mező ígérete. Tetszett kedves Judit!
Gratulálok szeretettel: Marika

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom