Szakítás a szerelemmel
Elmondanám Neked, hogy mennyire szeretlek,
Be kell vallanom, hogy örökre elmegyek,
Nem ölelhetlek, nem csókolhatlak,
Minden éjszakai álmomban jelen vagy.
Gyűlölöm az álmokat, gyűlölöm őket,
Mert ezek nem a valóságban történnek.
Azok az álmok olyan szépek,
El kell mennem... Remélem megérted.
Itt hagylak, és nem jövök vissza soha,
Te vagy a szívem egyetlen, s utolsó bánata.
Talán hirtelen eltűnök az életedből,
Elegem van már a sok szenvedésből.
Elhagylak... Isten véled,
Majd megszakad a szívem érted.
Fáj a szívem, fáj a lelkem,
Légy boldog mással... Én elmentem.
Sajópüspöki, 2010. szeptember 1.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kistaker2010. október 7. 20:09
Szia kedves Adrienn! biztosan jön majd olyan aki megérdemel téged és vele boldog és vidám verseket ír a tollad, de még egy kis kitartás, de még lehet, hogy a mostani kapcsolatod is megjavul! Erzsébet
P.Clou2010. október 6. 19:53
Ajjaj,kedves Adrienn,már megint egy szomorú vers.Lassan követelni fogok egy vidámat.Igaz ezek is szépek de a vidámság színesebbé teszi verseid és az életed is.Maradok továbbra is olvasód.Zsolti.