Szerző
Schmidt János

Schmidt János

Népszerűség: 213 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 963 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. október 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (8)

Schmidt János

Várbörtön

Nem tudom hol van, elveszett?
Minden pillanat rettenet,
sziréna vijjog fejemen,
a mobilcsend rám hevered.

Mit is mondott utoljára?
Könny volt szemében a pára?
Figyelsz minden mondatára;
dobta Ő, vagy Őt a párja?

Busz torpan meg, bennem csönget,
szívemben vérrögös öntet,
falfehér függöny vigasztal,
más lépteket kong az aszfalt.

Szükség hozta most utaznom,
nem volt ott más, csak csupa sznob,
jobb lett volna itt pár jó szó,
mint borgőz-séta a mólón.

Az időt s a neszt kémlelem,
horrorba fut a képzelet,
féltés lánca ölel körbe,
s a hajam lesz ezüstgörbe.

Nyikorog, nyüszít a kapu,
élet csukja veszett múltját,
szia apu! Ne haragudj!
és kegyelemmel szabadulsz.

2010. szeptember 23.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Schmidt_Aladar(szerző)2013. szeptember 17. 11:46

Köszönöm Mindenkinek! Szabadultam!:))

nefelejcs2010. december 8. 16:50

Kedves János!
Érezni az iszonyú feszültséget, ami végigvonul a verseden, s egyre csak fokozódik. Már patttanásig feszülnek az idegek, s szinte már fél az ember, hogy jaj Istenem, biztos valami rossz dolog fog történni. S micsoda megkönnyebbülés, mikor
nyikorog a kapu. Feloldódik a feszültség és átveszi helyét a várva várt nyugalom.
Én is ismerem ezeket az érzéseket.
Remekül érzékeltetted.
Szeretettel: Anikó

Alyz2010. december 3. 20:43

Féltés, aggódás..átélem versedet ! ..aggódtam, és mindig is fogok, kiirthatatlan ez az érzés a szülői szívből..

Evelyny2010. október 24. 17:02

csatlakoznék Stapihoz

stapi2010. október 24. 17:01

Kedves János! Minden jó, ha a vége jó. Vagy nem ilyen egyszerű? Bizony mély nyomokat hagy némely dolog... Tetszik a versed, különösen az utolsó szakasz 2. sora.
Gratulálok!

Jozeff2010. október 17. 10:41

Kegyelemre vár, kit a várakozás börtönébe zárnak, akár akaratlanul is. Lecke és tanulság lehetett a javából!Gratula!

Törölt tag2010. október 14. 09:08

Törölt hozzászólás.

zsomcike2010. október 13. 08:27

Kedves János. vissza jöttem ez a versed valahogy nem hagyott nyugton, és rájöttem miért. Én is átéltem ezt az érzést nem is egyszer, mikor az ember már szinte eszét veszti az aggodalomtól. Azután nem kérdezni, nem firtatni, hagyni, hogy elmondja magától. Mikor hagyni kell, hogy saját kárukból tanuljanak, és nem lehet beavatkozni ''keresztbe feküdni''. Ez a szülő sorsa élete végéig. Ezért írtam, hogy jobb nem visszanézni. Hányszor őszülünk így magunkban? A válasz: minden percben.
Bocsánat, de ezt még le kellett írnom. Fruzsi

19622010. október 12. 00:35

Drága János! Minél többször olvasom, annál jobban tetszik!Döbbenetesen jó! Gratulálok szeretettel: Valika

jusziko2010. október 11. 09:04

Kedves János!
Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz.
Ez megrendítő.
Átérző lélekkel olvasott: a japcsi

rildi2010. október 11. 08:08

János kedves, megrendítő verset írtál! Belegondolni is szörnyű...
Szeretettel gratulálok! Ildi

Vallejo2010. október 11. 07:41

Kedves János!

Hát beleremegtem a versedbe az tény!
Amikor először elolvastam azt gondoltam, itt valami nem stimmel!
Bár igazán soha nem tudom, csak a viszont reagálásokból, hogy jól mélyedtem-e bele az alkotásba.
Szóval kerestem, hogy a cím hogyan nyer értelmet.
Aztán a sorokon újra végig mentem, melyek főleg utalások, gondolat töredékek, nehezen illeszkedők, olyan szétesett érzetet keltettek bennem.
De aztán rá kellett jönnöm, hogy a várakozás börtönébe zárva, a bizonytalansággal való küszködést, a veszteséggel és féltéssel egyszerre való birkózást nem lehetett volna hitelesebben kifejezésre juttatni. Elszakadást, vagy szétesést eredményező élethelyzetben valóban nem stimmel szinte semmi.
Versed kimondhatatlan erővel hatott rám, pontosan a sok utalás szerű mérhetetlen szuggesztív sornak köszönhetően belegondolásra ösztönző.
Jók a versben sorakoztatott válasz nélküli kérdések, melyek a bizonytalanság érzetét erősítik.
Úgy érzem hosszú utóéletre számíthat a versed bennem.
Szeretettel és elismeréssel: Vallejo a 6.

LIne2010. október 10. 17:01

Bármilyen korúak, mindig szorít a szívünk, ha úgy hisszük, rossz nekik, ...

Törölt tag2010. október 10. 16:49

Törölt hozzászólás.

zsomcike2010. október 10. 16:06

Kedves János, a múltat néha jobb nem firtatni, időnként megállni, s rácsodálkozni az életre csak így, egyszerűen. Akkor nem jön a vérrög.
Nagyon jól megírtad, gratulálok szeretettel. Fruzsi

kreativ552010. október 10. 13:36

Nagyon jó versedhez gratulálok! Ági

mezeimarianna2010. október 10. 01:50

Jaj!Gratulálok!!!Ütős vers!!

Kicsikinga2010. október 9. 17:53

A kapu kinyílt, és Te ott voltál szabadon!! Szabadon?!
Egy kicsi hang segítségével!

gota2010. október 9. 16:04

Na itt most, az elménckedésnek semmi helye.
Azt hiszem értelek,és ha értelek, akkor átérzem azt a dermedt tehetetlenséget,azt a vérfagyasztó érzést amit a ''feloldozásig'' érezhettél.
Jobban kell figyelni rájuk! Ez volt a lecke!
Ölel
Ágota

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom