Szerző
Kormos Kata

Kormos Kata

Életkor: 24 év
Népszerűség: 149 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 683 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. október 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Kormos Kata

Sínylődő verssorok

Az adomány elszállt.
Már nincs, mi írásra vinné kezem.
Törött csontok közt tengődve,
verseimet is sínbe teszem.

A szél fújta el tán,
vagy valami más miatt nincs ihletem?
Minden kis próbálkozásom erőtlen,
a fémek is vérző húst esznek.

Keseregve tépi ki a vért
kezemből a nyugtató támasz.
A verseim is csak gúnyosan zokognak,
vérszegény rímekre várva.

Talán majd, ha eljön a tél,
a fagy újabb mosolyt tép az arcra.
Verseim a jégből fellobognak,
csodaként új életre fakadnak.

És majd csend lesz, béke és rím.
Nem lesz majd, mi meggátol.
és nem lesz nyugtató, és nem lesz kín,
csak az, amit látsz -
jeges mosolyok és vád,
könyörgő szerelem,
izzadó érzelmek,
nevető fájdalmak,
bájos bűnáradat...
Az új év majd ezekkel vádol.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


CriticalGirl(szerző)2010. október 20. 20:56

Örülök, hogy tetszik:)
Köszönöm :)
CGirl

Attila_the_hun2010. október 16. 23:34

De jó! Imádom az olyan alkotásokat ahol a vége, az utolsó sor vagy akár csak szó az olvasót szinte nyakon vágja! No ilyen a te versed is :)
Naná, hogy viszem :)

CriticalGirl(szerző)2010. október 16. 13:16

Köszönöm szépen! :$ :)

mezeimarianna2010. október 16. 06:42

Gratulálok!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom