Egy levegőre
Amikor a langyos déli szél orrlyukaimban talál járatot,
és a kis hópihe a kabátomon már rég halott,
amikor a szürkésfehér köd sapkaként ül az élők fejére,
és sáros havat fröcsköl az autók kereke,
amikor rámhullik az ég könnye mindent eltakarva előlem,
és a fagyos csend is ráolvad a háztetőkre,
amikor a csillogó jégkard langyos cseppekben törik a földre
és pocsolyákban tocsogva haladok előre,
akkor a kilélegzett levegőmmel te visszarepülsz az égbe,
és én a természettel együtt érzem, hogy most valaminek vége.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!