Szerző
Vers

A verset eddig 7199 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. október 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Veres Lenk

Szalagavató

Olyan rózsaszínű volt a köd
Amin átsütött a Nap
A puha bárányfelhők között
Téged láttalak

Olyan tökéletes nap volt
Fényes ifjúságunk legmagasabbika
Úgy éreztük, hogy nincs múlt,
Se jövő, csak a ma.

Fehér ruhában mutattuk tisztaságunk
Mint a nyári madarak, táncolva
Megünnepeltük fiatalságunk
És hogy felnövünk, és elutazunk valahova.

Énekeltünk, hogy a pillanat megmaradjon örökké,
Arcunkba vakuk villantak vakon
De nem őrzik meg a képek, és nem lesz a világé,
Ami a miénk volt azon a napon.

Szerelmünk bűvös csilláma koronaként ragyogott
Elmúló ifjúságunk gyenge fején 
És minden pillanat lassan elmúlott
De a szemed, az mindig az enyém.

Bár ne felednénk el soha ezt az éjszakát
És megöregedve ne vakon néznénk vissza 
Ne régi szemüvegünk mögül, bámulnánk át
A múlt függönyén erre a pillanatra.

A sok kép és felvétel homályos
Nem tükrözi arcunk ragyogását
Nem mutatja, hogy a város
Tőlünk zengett és hogy milyen boldogok voltunk.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom