Szerző

Nyakó Zita

Életkor: 35 év
Népszerűség: 114 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 823 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. október 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Nyakó Zita

Otthon

Tarka árnyak cikáznak a falakon,
sötétségbe burkolt ringatózó árny
az alakom.
Nem ölelsz engem, rád várok csendben.
Kattan az óra, gyorsan, mint a szívverésem,
talán nem jössz, nem jössz el mégsem.
Nem jössz, és nem is szóltál.
Hogy hagyhatsz így bizonytalanul?
Talán csak én szeretlek, kimondhatatlanul.

Nem jössz, nem enged a Másik.
Mondd! Miért osztozkodom?
Azt mondtad nekem:
"te vagy az otthonom."
Kulcs zörren halkan,
s kattan a zár.
Lám mily boldog két szív,
hogyha hazatalál...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


thomas2010. november 13. 22:19

Nagyon szép vers mely ismét a szívemig hatolt :)

rozmanjenone2010. november 11. 13:35

Szép versed ismét elgondolkodtató, szíveket megérintő.
Szeretettel: Anna

ildi492010. október 25. 13:30

Mindig csak várni, hát nehéz de lehet, hogy megéri.....
Szép a versed elviszem.....


puszika Ildikó

zita(szerző)2010. október 24. 22:07

Köszönöm, hogy olvastal:-)

alberth2010. október 24. 01:50

Az életben sok mindenről le kell mondani, vagy megalkudni, kompromisszumokat kötni, hogy némi boldogságra szert tegyünk. Persze a mérleg másik serpenyőjébe...
Gratulálok életrealitást tükröző versedhez! Megérintett, elgondolkoztatott...!

zita(szerző)2010. október 22. 15:12

Köszönöm, hogy olvastatok, örülök, hogy tetszik a versem:-)

zsomcike2010. október 21. 06:10

Zitám, veled izgultam, hogy eljön-e. Látod mi nők már csak ilyenek vagyunk, ha kell osztozunk, csak láthassuk a szeretett lényt. Szívemből olvastalak. Szeretettel gratulálok. Fruzsi

fema19952010. október 20. 15:31

''Nem jössz, nem enged a Másik.''
Ismerek ilyet és nem volt könnyű egyikőjüknek sem. Mire a másik elengedte, már nem voltak boldogok.
Grt:m

purzsasattila2010. október 20. 08:30

Szép érzések, nagyon szép vers!
Egy olyan témát dolgoztál fel, ami napjainkban egyre gyakoribb. Az egyiknek mindig várni kell...kell??? Nehéz kérdés! Ha saját életedből merítettél, akkor nem irigyellek, viszont nagyon tanulságos és elgondolkodtató a vers!
Gratulálok!

Törölt tag2010. október 20. 07:12

Törölt hozzászólás.

Kicsikinga2010. október 19. 18:24

Nagyon érzékletesen írtad meg a várakozást a Kedvesre!

narnia2010. október 19. 17:53

Talán csak én ...
... nem enged a ...
'' te vagy az otthonom''


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom