Szerző

Takács Éva

Életkor: 29 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 658 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. október 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Takács Éva

Emlék

Sétára hív a fagyos szél.
A csillagos éj
ma nekem mesél.
Rovom az utcákat sorra,
Ők elvezetnek oda,
hová álmaim temettem,
bár nem feledtem.

Ha feltekintek az égre,
a régi képre,
tűnő mesére
némán, fájón emlékezem.
De nincs bennem félelem,
mert vár rám a szép, az Örök:
mikor a homokóra lepörög...

Néha még téged kereslek.
El nem felednek
balga képzetek.
A múlt rózsáiban élnek
néma álmok, remények.

Mielőtt eljön a végső óra,
a folyópartra tévedek...
S a régi boldog időkre
reménytelenül, még egyszer
visszarévedek.

2010. március 5.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


foreveer(szerző)2010. október 23. 09:58

Köszönöm. :)

mezeimarianna2010. október 21. 03:22

Szép vers,gratulálok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom