Szerző

Hanik Boglárka

Életkor: 25 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 576 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. március 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Hanik Boglárka

Eső

Állok az esőben és nézem a hajnal fényeit
Nem tudom, hogy győzöm le a nappal szörnyeit.
Tátong a pocsolya az úton,
Belelépek és elfog egy érzés, s mondom:

Eső mely jöttél, ne is tűnj el,
Jó ez a magány, a semmi fénnyel.
Körülöttem senki, ridegek a falak,
ez egy más világ! Félek így marad!

Állok az esőben, s nem hagy alább,
Nem is kell, mert ez egy ilyen világ!
Egyszer fenn, másszor lenn,
Az esőben minden homályos lett.

Nem látok tisztán, csak a lelkem zihál,
Futok és futok egyre gyorsabban, Tovább!
S valaki elgáncsol, arcomra esek,
Mikor felnézek, egyebet sem látok, csak jeget!

Fogom arcom, mely sáros lett,
Szememet megtiporta már, pár ilyen eset.
Sétálok majd rohanok tovább, s újra elesek
felnézek, s mit látok? A sötét eget.

2008. március 11.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom