Lábnyomaink...
Lábnyomaink a meleg homokban,
lábfejem is odatemettem.
Te arcodat fürdeted a Holdban,
tükörképe mosolyog szemedben.
A tenger mostanra elcsitult,
csak lágy szellő fújdogál.
A hajnal fénye kipirult,
egy madár figyel a fán.
A sós illattól elzsibbadtam,
fejem egyenletesen lüktet.
Szívemet már rég neked adtam,
még szorosabban ölellek.
Szeretlek! - suttogod lágyan.
Hangodtól megrezzenek, de megfordulok bátran.
Nem sokáig fürkészed szemem, mert karjaimba zárlak;
válaszolni már felesleges, vágyaink előttünk járnak.
2009. április 1.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Berta_Reka(szerző)2010. október 27. 16:19
Kedves Zsolti ! Annyira jó látni, és egyúttal hihetetlen felfogni, hogy az ÉN versemet dícsérted...Egyszerűen hihetetlen,köszönöm!:)
P.Clou2010. október 24. 21:10
Kedves Réka,bevallom eddig elkerülték műveid figyelmemet.Mind három versed elolvasva,folyamatos fejlődés mutatkozik,ez a harmadik pedig már nagyon jó.Az utolsó versszak kissé elnyúlik a többitől,de tartalmilag nagyon valóságos a versed.Gratulálok és ígérem vissza jövök máskor is.Üdv.Zsolti.