Szerző
Sidó Judit

Sidó Judit

Életkor: 31 év
Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 579 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. március 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Sidó Judit

Álmomban az úton

Egy fekete ösvényen bolyongok.
Nincs számomra remény.
Egy bús dalt mormolok.
Nem tör rám a fény!

Eltévedtem. Nem látom az utat.
Keservesen zokog lelkem,
hisz felébresztettem a múltat,
mit már rég eltemettem!

Fájdalomtól remegő kezeim
a magasba emelem.
Visszaütnek rám tetteim,
a haza utat keresem.

Megszólítom az ismeretlen sötétséget,
hátha valaki erre jön felém,
s legyőzi bennem a kétséget
és velem marad az úton hazafelé.

Megfogja kezem, s nem engedi el.
Követni fogom, szorítani kezét.
Akkor végre szívem nem sír fel,
hanem halad az úton hazafelé.

Ki lesz, ki bennem
felébreszti a reményt?
Ki marad majd mellettem,
s ki vezet az úton tovább, hazafelé?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom