Szerző

Irol

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 569 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. október 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Irol

Az utolsó éjszaka

Évezredek teltek, és a háborúk dúltak
Az emberek pedig fegyverért nyúltak.
Gyilkoltak, mert ezt diktálta a vallásuk,
És öltek, ha veszélyben volt hazájuk.
Egy kerekasztal döntött milliók sorsáról,
És bombák tomboltak biztos távolból.
Gyerekek éheztek, haltak a győzelem nevében,
Mert a demokráciájuk, vagy keresztjük szemében
Ez volt a helyes példa, az út, mi követendő.
De ember! Most vége, döntött a Teremtő!

Mikor a Nap nyugodni tér és eljön az éj,
Akkor felfedik arcukat, ártatlan, ne félj!
Örülj! Eljött a pillanat mit régóta várnak
Igen, jól látod, azok valóban szárnyak...

Azt hiszitek mindent lehet, mindent szabad?
Ha így folytatjátok, az életetekből mi marad?
Nem érdekel, hogy porból lettél és azzá válsz -
Mi lesz a lelkeddel, ha a végén majd ott állsz?
Milyen kifogásod lesz, hogyan magyarázod?
Esténként nem csak téged várt haza a családod!
Segítek: nem fogsz a kapuig sem jutni soha,
Mert a büntetésed már az angyalok dolga.
Az ég a könnyeit törli, s nyílik a temető:
Ember! Most vége, döntött a Teremtő!

Mikor a Nap nyugodni tér és eljön az éjszaka,
Felfedik arcukat, s megcsap a vér szaga
Félnek! Ez a pillanat, mit régóta várnak,
Mert az angyalok immár közöttük járnak.

Ítéltetett bűnös! Tetteid most megtorlásra várnak,
Hold fényében penge villan, rebbennek a szárnyak,
Sötét árnyként szelik az éjszaka jeges sóhaját,
Teljesítve parancsolójuk kín-keserves óhaját.
Kardjuk, mint a lelkük, tiszta és tűzben ég,
Kit felkeresnek, tudja, számára itt a vég.
Nem menekül, nem fut, csak térdeire rogyva
Hagyja, hogy fejét szegjék, mert ez az ő sorsa.
S az angyalok repülnek, milliárdnyi még a teendő:
Ember, te akartad! Ezért döntött így a Teremtő!

Az éjszaka elmúlik, és ha meglátod a Napot,
Emlékezz: az ember utolsó esélyt kapott!
Használd ki, de tudd, hogy figyelnek az árnyak,
Mert az angyalok tegnaptól köztetek járnak.

Tévhit, mely Velünk szemben létezett:
Hiába kulcsolod imára a két kezed,
Nincs glória és dicsfény, nincs bocsánat,
Csak a büntetés, s vele a torz bánat.
Isten megbocsát. De Mi nem fogunk,
Mert büntetünk, és nem atyáskodunk.
Ropognak a csontok az égett hús szagában,
Megtisztítani jöttünk, győztünk a csatában!
Dolgunk végeztével emberi alakban tovább várunk,
Mert ugye tudod, hogy tegnaptól köztetek járunk?!

2010. október 21.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Irol(szerző)2011. március 22. 21:27

Mi bajod vele?

muschel562011. március 21. 20:01

Egész tűrhető vers, csak ez az álnév???

Irol(szerző)2010. november 20. 06:55

Köszönöm White!

Törölt tag2010. november 17. 10:24

Törölt hozzászólás.

Irol(szerző)2010. november 4. 20:19

Kedves Dzsu! :P
Köszönöm, ez mindig jól esik. Hamarosan érkezik...

Törölt tag2010. november 3. 22:45

Törölt hozzászólás.

Irol(szerző)2010. október 29. 18:31

Igen, tudom. Hamarosan....

gardonyi2010. október 29. 17:05

Majdnem tökéletes! Gratulálok alkotásodhoz!

Irol(szerző)2010. október 29. 07:55

Kedves Mariann! Nem azzal a céllal született.
Köszönöm, hamarosan érkezik a folytatás!

mezeimarianna2010. október 29. 03:22

Ne ijeszgess...jó vers,tetszett!!Gratulálok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom