Králik Dániel

Ismeretlen betegség

Fáj a szívem, de még mennyire fáj.
Mintha ezer karddal döfték volna át.
Pedig ép ez a szerv, hát mi fertőzte meg?
Gyógyszer sincs hozzá, mit tegyek?

Dobbanások zakatolása, mint lágy
papírra vetett szavak gyöngéd
húzása. Néha, mint egy
gyémánt karcolása.

Fejemben csorognak a szavak,
mint egy bődült kis patak,
szakkönyvek sokasága,
tüneteimre néma marad.

Furcsa mód, utadon elejtett
gondolataim hozzád csalogatnak,
de bonyolult útvesztődből
kiutat nem mutatnak.

Vedd el ezt a szervet!
Inkább neked adom.
A küzdelemhez érte,
már nincs akaratom.

Majd némán megbúvok
egy faág alatt,
s csöndben számolom
az elkövetkező hónapokat.

Ha már nem tartasz rá igényt,
add vissza kérlek, hogy ismét éljek.
Hadd legyek részese egy-két
varázslatos élménynek.