Berlin
Kopott csizmák kopognak az éjben
Precíz kezek kőt helyeznek kőre
Hatalmas téglák nyúlnak föl az égbe
Szúrós árnyékot szór a fény a szembe
Belevájt körmök nyomai a porban
Láncra vert lelkek suttognak a falban
Névtelen keresztek mutatnak az égbe
Arctalan emléket perzselnek Berlinbe
A sötétségben, a sötétségben
Apró lábak tipegnek a hóban
Finom hang nyugtatóan sóhajt
Undok vicsor csillan a sötétben
Üvöltés, sikoly, dörrenés az éjben
A sötétségben, a sötétségben
Apró test, tompa puffanás
Édes illat, bíbor csillogás
Belevájt körmök nyomai a hóban
Láncra vert lelkek suttognak a falban
A sötétségben
(Berlin)
A fájdalomban
(Berlin)
A magányban
(Berlin)
A félelemben
(Berlin)
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
krisstinho(szerző)2010. október 30. 23:38
ez igazából egy kis története akart lenni hisz 30 évet nehéz lenne besűríteni néhány versszakba, én az egyik történetét megírtam, a többit rábízom másokra, vagy folytatom én. ki tudja még
kedveslypont2010. október 30. 23:02
most hogy mondod: kissé tényleg olyan, hogy hol a folytatás, többi rémkép bemutatása,
vagy talán az említett sejtelmesebb részletezése
szóval a miért van ilyen hamar vége effektus.
(Első olvasásra olyasmi érzés fogott el, hogy ennek mi köze van Berlinhez?)
krisstinho(szerző)2010. október 30. 21:36
köszönöm, már régóta gondolkodtam ezen a témán, de nem éreztem erőt magamban hogy megírjam, és nem tudom hogy mennyire lehetett jól vagy jobban meg írni, igazából milliónyi gondolat járt a fejemben, amit sajnálok hogy kimaradt de nem akartam túl magyarázni, majd a folytatásban, köszönöm hogy olvastál
kedveslypont2010. október 30. 20:53
Pink Floyd életérzésem van már a téma feszegetésétől is, remekül megtaláltad a hangulatot -ismét- mely Berlin csodás korszakára jellemző volt!
krisstinho(szerző)2010. október 30. 18:07
köszönöm szépen
mezeimarianna2010. október 30. 17:25
Nagyszerű vers,gratulálok!!