Szerző

Tasi9

Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 333 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. október 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Tasi9

02.02.10sz

Rossz hír jutott fülembe,
Mentem hozzád sietve,
S te szívesen fogadtál
Szép szavakat szóltál.

Szüleid letörten
Hálákat zengtek,
Hogy fiuk utolsó perceit
szebbé varázsolom kicsit.

S bár nem ismerlek nagyon,
Odaadnám minden vagyonom,
Hogy örökre téged öleljen karom,
S véget ne érjen csókod.

S fejedben nincsenek már gondok,
Nem érdekel semmi, ezt mondod.
De látszik félsz,
Hogy vajon mi lesz, ha már nem élsz?

S egyre közelít az óra,
Mikor végleg lemondasz róla,
Hogy vágyaid teljesüljenek,
Hisz egy haldokló ember nem kell senkinek.

Ülünk a sötét szobában,
S vigasztallak karomban,
Majd csókra kényszerít a Sors,
Csak ne lenne az idő ily gyors...

S elszáll fejünk felett,
Lentről az ördög hangosan nevet,
Most nincs már más,
Csak az emlékekben vájkálás.

Elmész, de én nem,
S csak a választ keresem,
Hogy mért így történt,
Ez a gyönyörűséges éj.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


tasi9(szerző)2011. február 20. 00:08

Mindegyik érzéshez vagy életélményhez írt... így könnyebb túllépni az élet mélypontjain.
Köszönöm.

Törölt tag2011. február 17. 09:26

Törölt hozzászólás.

Guvat_Hajnalka2010. november 6. 15:14

Fájdalmas, és megható versedhez szívből gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom