Szerző

Hajdú Levente

Életkor: 54 év
Népszerűség: 120 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 883 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. november 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (21)

Hajdú Levente

Az ibolya bosszúja

Itt állok előtted: szerényen, védtelen;
rúgj belém, taposs rám, vedd el életem;
de ne feledd, otthagyok elmédben egy nyomot,
s kitörölni onnan soha már nem tudod.

Talpad alatt, tudom, másoknak meghalok,
de életed végéig neked élni fogok!
Illatom lábadra rátapad, elkísér,
s mint rossz emlék, vádlóan örökké visszatér.

Nem lesz egy perc nyugtod: éjjel-nappal kerget
ez az illatfelhő, mely belőlem terjed.
Minden virág engem juttat majd eszedbe,
s látványától menten könny szökik szemedbe.

Hogyha erdőben jársz, vigyázz hát, hova lépsz,
mert ha rám taposol, elszabadul a vész.
Tekints lábad elé, mindannyiszor újra,
hogy ne sújtson le reád az ibolya bosszúja!

2009. június

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2011. július 2. 22:45

Törölt hozzászólás.

meszeletra(szerző)2011. július 2. 22:37

Cipősarokra, egész pontosan, kedves Boglárka, de így sem rossz. Mark Twain írta. Köszönöm, hogy idézted!

Törölt tag2011. július 2. 21:57

Törölt hozzászólás.

meszeletra(szerző)2010. november 16. 20:52

Szeretettel köszönöm meg értő szavaidat, kedves Zsuzsanna!Örültem jöttödnek! Levente

szzs2010. november 16. 20:35

Jogos! Érdekes, nem panaszkodik ez az ibolya, csak szerényen figyelmeztet ''erejére'', mely mindent elsöprő lehet! Jogos, nagyon jogos! Gratulálok ''szerény'' jelképedhez, kedves Levente! Szeretettel: ZSuzsanna

meszeletra(szerző)2010. november 15. 11:03

Á, dehogy, kedves Laci! Szó nincs itt politikai mellékzöngéről.Annál jóval tágabb értelmet szántam kölcsönözni a versnek.Én pusztán az embernek a szerénység, védtelenség felé irányuló támadása miatti büntetését neveztem sarkítottan bosszúnak.Talán nem nehéz kitalálni, hogy melyik szóval helyettesíthető be az ibolya.Nyilván a természettel, az ember szűkebb és tágabb környezetével.Ha ellene vétünk, önmagunk ellen vétünk.Tehát a verset az embernek a természet elleni, naponta megismétlődő ténykedését érintő kritikájaként (is) értelmezhetjük.Köszönöm, hogy továbbgondoltad a verset!
Údvözlettel: Levente

helszlo2010. november 15. 09:18

A vers nagyon jó. Az ''Ibolya bosszúja'' kifejezés magyarázataként több verzió is felmerül bennem, (még politikai felhangok is). Bosszúra készülne, a szerénység szimbóluma? Hm?
Üdv: Laci

meszeletra(szerző)2010. november 14. 19:02

Örvendek, ha így látod, Norbi!
Köszönöm a látogatást!

Ibron2010. november 14. 18:24

Tetszik,van mondanivalója.üdv.:Norbi

meszeletra(szerző)2010. november 9. 18:33

Így van, kedves Anikó, de azért tegyük hozzá, hogy az lenne az ideális, ha az ''ibolyának'' se lenne oka a bosszúra.Csak sajnos több az oka rá, mint amennyi a bosszúvágya!
Szeretettel láttalak - köszönöm, hogy jöttél!

nefelejcs2010. november 9. 17:52

Kedves Levente!
Soha ne kapjon senki nehezebben elviselhető bosszút, mint amit e bájos virág tud forralni ellenünk.
Inkább csak tűri a meggondolatlan taposó lábakat.
Pedig megérdemelné, hogy tiszteletben tartsuk, -
nemcsak őt, hanem a természetet és egymást.
Szeretettel: Anikó

meszeletra(szerző)2010. november 4. 19:32

Köszönöm!

Törölt tag2010. november 4. 19:31

Törölt hozzászólás.

marakod2010. november 4. 19:22

tekintek...

meszeletra(szerző)2010. november 4. 07:56

Örömmel látlak téged is, kedves Erika! Jó, hogy ilyen sokan eljöttünk eme ibolya köré, hogy az illatából mindannyian szippanthassunk egy picit.Látod, ez nem csupán kérdésként állja meg a helyét, hanem bizony megállapításként is.Az ibolya bosszúja lehet a mi élő lelkiismeretünk.Ha tehát érzünk bármiért is lelkiismeret-furdalást, akkor azt az ibolya bosszújának is tekinthetjük.Ennek elkerülése - jól mondod - a megelőzésben rejlik.Köszönöm szépen!

meszeletra(szerző)2010. november 4. 07:44

Kedves Éva, nagyon köszönöm neked ezt a kis megállapítást!Bizony igazad van!Üdvözöllek!

Pera762010. november 4. 07:43

Hát ha van lelkiismeret furdalás, akkor az az ibolya bosszúja? Ha bántjuk, letörjük, rálépünk, az ártatlanság képe bennünk egy életre nyomot hagy...
Itt a jó tanács is: óvni, vigyázni kell az ilyen lelkű embereket...

meszeletra(szerző)2010. november 4. 07:42

Kedves Albert, az tény, hogy az ibolyának nincs tövise, s ilyen alapon bosszúja sem lehet - én nem is szó szerinti értelemben beszéltem bosszúról.Ha teszem azt behelyettesíted az ibolyát a hozzá hasonlóan védtelen természettel, úgy máris értelmet nyer az említett bosszú.Köszönöm, hogy olvastál!

Hevocka2010. november 3. 22:45

Valahol kis ibolyák vagyunk mindannyian.
Tetszik
Üdv É

alberth2010. november 3. 22:33

Kedves Levente, mivel a szerény ibolyának nincsen tövise, mint a rózsának, bosszúja sem lehet olyan. Jó illat az ibolyáé, kérdés hogy nem unja e meg az ember egész életében szagolni. Erről jut eszembe hogy én nem Ibolya nevű hölgyet ''szakítottam''. Így nem is tudom, egy életen át az ''illatát'' nem unnám e meg?! :-)
Gratulálok elgondolkoztató versedhez!

meszeletra(szerző)2010. november 3. 18:19

Benne vagyok, Margó kedves, de aztán jól látható helyre plakátold!:)))
Köszönöm szépen!

fema19952010. november 3. 18:15

Kiplakátolnám, mert akármelyik oldalról közelítem meg, ember vagy környezet, a mondanivaló mindenhol fantasztikus.
Grt:margo

meszeletra(szerző)2010. november 3. 17:36

Én pedig örömmel láttalak vendégül, kedves Evelin!

Evelyny2010. november 3. 16:47

Hát nekem már nemis kell szólnom ilyen versre vágytam már rég.Örömmel olvatalak.És szívből viszem a kedves versedet.
Üdv Evevlin

meszeletra(szerző)2010. november 3. 16:45

Köszönöm, kedves Zsuzsa és h4wk!Örültem nektek, kedvesek vagytok!

h4wk2010. november 3. 15:47

Gyönyörű vers! Szép, logikus felépítése van és hát a befejezése jobb nem is lehetne. Gratulálok!!

10082010. november 3. 15:22

Gyönyörű! Minden szavát ittam, és azonosultam vele.. Nekem ez most sokat mondott!
Szeretettel, Zsuzsa

meszeletra(szerző)2010. november 3. 13:17

Dehogy baj! Szóval megnyugodhatunk: amíg nem érezzük az ibolya illatát, addig túl nagy baj nem történhet velünk.:))

Vallejo2010. november 3. 13:07

Ezt nem hagyhatom ki, most jutott eszembe egy hozzád hasonló kedves elmés barátom régi mondata mely így hangzik:
''Szeretem a választási lehetőségeket, ezért én azt választom, hogy inkább örökké felülről nézem az ibolyát mint egyszer is alulról szagoljam! ''
Remélem nem baj hogy ezen a felületen osztottam meg Véled, de ha már e vers hozta felszínre......
Üdv: Vallejo

meszeletra(szerző)2010. november 3. 12:15

Katalin kedves, jók ezek a költői kérdések.Ha humorizálni akarnék, talán azt mondanám, hogy a szépségért meg kell szenvedni.De komoly választ magam se tudok adni.
Szeretettel köszönöm jöttödet!

meszeletra(szerző)2010. november 3. 12:11

Kedves Barátom!
Nem tudom elképzelni az én ibolyámtól, hogy erre készülne.Vendettára csakis ember készülhet.Azt hiszem, hogy ''ibolyántúli sugarakat'' is beleláttál ebbe a versbe, Barátom!:)))
Köszönöm nagyon, hogy erre jártál!Azért ne tartsd sokáig a zebedben - tudod, elhervad!:)))
Szeretettel: Levente

M.Katalin2010. november 3. 11:40

Kedves Levente!
Remek versedhez,már nem tudok igazán hozzáfűzni semmit,hiszen elmondtak az előttem szólók mindent.
Talán annyit:
Miért fájó,ha van szépség
s,ha szép,miért fáj annyira?
Szerintem,mindenki magában találja meg a választ.
Gratulálok,versedhez,amit szívvel vittem!
Szeretettel:Kati

Vallejo2010. november 3. 11:24

Kedves Levente!

Talán bennem van a hiba, hogy annyira kerestem a filozófia mellett a humor kategóriát. látni véltem magam előtt a vendettára készülő ibolyacsokrot.
No félre a tréfával.
Versed kifejezni kívánt szándékát értettem. Ami inspirációt adott a megírásához, arra joggal mondhatom egy nézetet vallunk. A vers megformálása, már a címet is beleértve, nem szokványos, de pontosan ez ad különösen figyelemfelkeltő jelleget a műnek. Igen a lelkiismeretnek szóló monológ az ibolyától.
Kuriózumnak tekintve vágtam zsebre Kedves Barátom!
Szeretettel: Vallejo (11)

meszeletra(szerző)2010. november 3. 11:08

Kedves Attila, helyes a meglátásod: a versbéli ibolya vonatkozhat a természetre is, arra a természetre, amelytől az ember nagyon eltávolodott, főleg a magunk mögött hagyott évszázadban.Én nem is úgy fogalmaznék, hogy visszaüt a természet, hanem azt mondanám, hogy éppen az emberi beavatkozás hatására válik az ember számára barátságtalan élettérré.
Ami pedig a vesszőket illeti: nem tudom, ki hogy van vele, de én - úgy versben, mint prózában - ragaszkodni szoktam a központozáshoz. Ha ettől eltekintünk, úgy valóban sok a vessző, de egyébként mindegyiknek helye van, hidd el!
Örültem látogatásodnak! Barátsággal: Levente

meszeletra(szerző)2010. november 3. 10:53

Igen, Kinga: korlátozódhat akár egy párkapcsolatra is a vers sugallata, de tágabb értelemben is megállja a helyét, azt hiszem.Ha olyan helyen ''járunk'', ahol ''ibolyák'' is ''termnek'', ott az óvatosság szem előtt tartása alapvető követelmény.

purzsasattila2010. november 3. 10:23

Nagyon jó! Az ibolya remek megszemélyesítése!
Ráadásul elég sok olvasata is van versednek, látszik az eddigi hozzászólásokból is, hogy sokan sokféleképpen értelmezték a mondandóját. Nekem elsőre a természet védtelensége, tönkretétele jött át belőle, főleg a humoros utolsó sor által, mert a természet tényleg visszaüt és megbosszulja, amit teszünk vele! De valóban van olyan értelmezése is ( mint ahogy írtad is, hogy ez volt a célod ), hogy az ibolya-lelkű, védtelen , kiszolgáltatott emberekről írtál átvitt értelemben. Egy biztos, remek vers, nekem tetszik!
Hogy azért ne csak dicséret legyen, mert ez a célja végső soron a hozzászólásoknak: Az elején kicsit döcögősre sikeredett a rím, és nekem egy kicsit sok a versben a vessző, talán néhányat elhagyhattál volna belőle.
Mindezektől függetlenül nagyon tetszik a versed, de nem állhattam meg, hogy ne kötekedjek! :))))))
Vittem a kedvenceimhez.
Baráti üdv.
Attila

Kicsikinga2010. november 3. 10:21

A párkapcsolatok mételye lehet, hogy az egyik fél ''nem néz a lába elé'', és bizony rátapos az emberi méltóságra is örök sebet hagyva maga után! Már nem is folytatom, csak ez egy nagyon nagyon fontos dolog, amire oly kevés gondot fordítunk! Kevesebb lenne a szomorúság, a csalódás, a kiábrándultság, és a begyógyulni képtelen lelki seb...

meszeletra(szerző)2010. november 3. 08:03

Kedves Andrea, bizony jól estek szavaid! Igen: a szeretethez az is hozzátartozik, hogy védjük a védtelent, gyámolítsuk az erőtelent!
Nagyon jól tetted, hogy eljöttél! Köszönöm!

Kimana2010. november 3. 07:51

Kedves Levente!

Az ''Ibolya'',aki megérintett illatával és szépségével, bizony megmarad örökre. Mert van ami az idő múlásával sem csitul, ez pedig a Szeretet.!

Köszönöm az élményt!
Szeretettel: Andrea

meszeletra(szerző)2010. november 3. 05:44

Kedves Marianna, az én emlékeim szerint sem volt még ehhez hasonló téma terítéken a verseimben, ezért ideje volt erről is írni.Köszönöm, hogy olvastál!

meszeletra(szerző)2010. november 3. 05:40

Kedves Vali, köszönöm, hogy továbbgondoltad a vers mondanivalóját.Az ibolya mindig figyelmet érdemel, akkor is, ha nem csak szó szerinti jelentését takarja.Szeretettel láttalak!

meszeletra(szerző)2010. november 3. 05:34

Örvendek, kedves Lívia, hogy tetszett a vers.Bizony: a természet- és környezetvédelem fogalmába az is bele kellene tartozzon, hogy egymásra vigyázzunk, hiszen mi emberek is ugyanúgy részét képezzük, mint a növény- és állatvilág.Köszönlek!

mezeimarianna2010. november 3. 03:21

Hűha../Régóta olvaslak és nem emlékszem még hasonlóra tőled./Gratulálok!!!

19622010. november 3. 00:57

Az ibolya is arra vágyik, hogy jó illatot haggyon önmaga után, de nem úgy, hogy eltapossák. Jó lenne, ha felfigyelnénk szépsége mellett a szerénységére és védtelenségére, óvnánk és vigyáznánk, hogy szabadon áradhasson belőle az az illat, amit sokan irigyellnek tőle.
Szívesen elmélkedtem verseden, gratulálok szeretettel: Vali

Livi842010. november 2. 21:19

A lélek-ibolya bosszúja, nagyon tetszik versed, elgondolkodtat, sok mindenre felhívja a figyelmet és a több legyet egy csapásra effektus élni látszik a mondanivalóban: védjük a természetet és egymás lelkét is, mert ez előbb vagy utóbb vissza üt! Élmény volt olvasni!

meszeletra(szerző)2010. november 2. 20:52

Természetesen, Kinga kedves: a legrettegettebb embereknek van a legnagyobb üldözési mániájuk, vagyis a félelem szüli az agressziót.A legvéresebb kezű diktátorok is mind-mind féltek valamitől vagy valaki(k)től.Tehát tőlük kell félteni az ''ibolyákat'' elsősorban.Örülök, hogy visszajöttél!

Kicsikinga2010. november 2. 20:29

Csak egy gondolatot még szeretnék hozzátenni, ha nem haragszol, hogy sok esetben azok az emberek, akik belegázolnak egy másik ember lelkébe, sokszor magukat érzik áldozatnak, és sajnálatot várnak el!
Szomorú, hogy így van, de van!
Rendkívül tanulságos a verseden elgondolkozni!

meszeletra(szerző)2010. november 2. 20:17

Köszönöm szépen, kedves Ági!
Nagyon örültem!

kreativ552010. november 2. 20:10

Az ibolyák nevében köszönöm ezt a verset drága levente.Nagyon azonosultam vele, még a szívem is ketté tőrt. Ági

Kicsikinga2010. november 2. 20:09

Én köszönöm, hogy megírtad!!
Hálával!

meszeletra(szerző)2010. november 2. 20:00

Így van, Kinga drága! A sebezhetősége révén védtelen embert nagyon könnyű eltaposni.De soha ne feledjük: őneki jobban fáj a seb!
Nagyon köszönöm látogatásodat!

meszeletra(szerző)2010. november 2. 19:55

Nagyon köszönöm, Ildikó drága, a kedves szavakat!Valóban az ibolya személyesíti meg számunkra a szerénységet, védtelenséget, kiszolgáltatottságot.Az ''ibolya-lelkű'' ember gyenge, elesett, gyámoltalan, jóhiszemű és naiv.Nincs más ''önvédelmi fegyvere'', csak a természetéből fakadó erénye, ami persze semmitől nem védi meg, sőt: a védtelenek, gyengék jobban ki vannak téve a támadásoknak.Versemmel rájuk szerettem volna ráirányítani a figyelmet. Talán sikerült. Én is ölellek szeretettel!

Kicsikinga2010. november 2. 19:44

Bizony nézzünk mindig a lábunk elé,mert soha nem tudhatjuk, hogy mit taposunk el!
Nem árt persze a ''lélek lábai'' elé is nézni!
Sajnos előfordul, hogy életre szóló sebet kaphatunk egy meggondolatlan, sok esetben csak magát látó ember, lélekbegázolásától!
Nagyon tanulságos vers volt! Köszönöm szépen!

rildi2010. november 2. 19:37

Levente drága, gyönyörű és egyben megható ez a műved! Remek megszemélyesítése ez az ibolyának - ahogy az emberi lélek törékenységével, sebezhetőségével asszociálod, nagyon különlegessé teszi a vers mondanivalóját. Sokszor életünk végéig kísér a lelkiismeretfurdalás, ha akarva-akaratlanul átgázolunk valakin. Köszönöm, hogy bepillantást engedtél lelked rejtelmes erdejébe!
Ígérem, ha erdőben járok, figyelni fogok az ibolyákra! :)
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodás figyelmeztetést! Szeretettel ölellek!

meszeletra(szerző)2010. november 2. 19:33

Köszönöm szépen, kedves Imre!Örülök, ha tetszik!
Üdvözletem: Levente

1943sedimre.2010. november 2. 19:29

''elmédben egy nyomot''. Most már nem csak ott! Itt is, ebben a nagyon jó versben. Üdv.Séd Imre

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom