Szerző
Horváth Szabolcs

Horváth Szabolcs

Életkor: 33 év
Népszerűség: 23 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 348 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. november 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Horváth Szabolcs

Bánat szonett

Megérett már az idő a változásra,
Ezért lelkem már nem vágy semmi másra,
Csak az egyedüllét hű örömére,
S a semmi gyűlölt, elvarázsolt mérgére.

Valahol valaki tompán másra vágyik,
Elvesztett, szelíd szíve többé már nincs:
A sötét gondok elől menekülve,
Ó, a vásott, halovány kék égre szülve.

Magába dőlve, szelíd fényre éhesen,
Összeroskadva, bágyadt széken ülve,
Várva rá, hogy az istenek ökle üsse.

Léket verve a borzasztó hidegben,
Az öröm nélküli álmokat kergetve;
Lelkem keserves létét már ne tűrje!

2010. október 8.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Thaddeus(szerző)2010. november 4. 12:34

Köszönöm

Kicsikinga2010. november 4. 10:44

Micsoda vers! Paradox módon örömmel olvastam bánatodat! Kérlek, ne haragudjál!

gota2010. november 4. 06:09

Hibátlan szonett!
Ritka manapság!!!!Az eredeti összes képlet betartva benne!!!!
Gratulálok.
Ágota

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom