Drága Papa
"Szél fújja el, eső mossa el,
de e verset, Neked mondom el."
Nem is tudom,
hogy kezdjem e verset,
de lassan lepereg előttem
a tizennyolcadik életévem.
S Te fentről nézel le reám,
hogy hova tűnt az a
sok gyermeki boldogság?!
A boldogság ugyan megmaradt,
de a szívemben örökké
ott maradsz.
Emlékszem, mikor vasárnap
reggel jöttél,
arcodon mosollyal üldögéltél.
S elmesélted az aznapi
történetedet,
mikor feledni egyhamar
nem lehet.
Szívünkben így őrzünk
Téged,
S tudjuk,
örökké fentről nézel.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Sophia182010. november 7. 14:29
jó lett gratulálok a munkához.
Sophia182010. november 7. 14:29
szívesen
Vikus9227(szerző)2010. november 7. 11:06
Köszönöm szépen hozzászólásod,igyekeztem. :)
Köszönettel:Vikii.
Evelyny2010. november 7. 08:59
Csodálatos kis vers.Gyönyörű öszinte szavak írják le a te érzéseidet.S a legszebb ,hogy jó a rímkészleted.Nagyon jó lett.Gratulálok.
Üdv:Evevlin.