Éjszaka zölddel, vászonra
Ablakra feszül a csöndszagú éjjel.
A csillagok megolvadnak fölöttem,
Ásít az utca, s néma szerelemmel
Int felém, mint ki tudja, hogy figyelem
Már nem tudom, földi-e vagy égi fény.
A horizont tág, és túl messze vagyok,
Az élet egy sötétzöld vászonfestmény,
S a közepén egy hatalmas sajt ragyog
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Diacska(szerző)2011. március 30. 10:42
nagyon köszii,hogy olvastatok, megtisztelő,hogy még tetszett is:)
üdv:Dia
kapocsi.ancsa2011. január 7. 06:12
Megfogott a versed ''képe'' elvittem.
Üdv: Annamari
Attila_the_hun2010. november 17. 01:32
Nem túl vidám, de jó vers!
Kellet hozzá az a pár pohár bor amit már megittam és így tökéletes :)
Evelyny2010. november 16. 15:29
szép lett és igazán kigondolt érzés.üdv:Evelin
MOROZOWSKY2010. november 16. 15:23
Az élet egy sötétzöld vászonfestmény,
ez pedig különösen tetszett, tudod:)
MOROZOWSKY2010. november 16. 15:23
jó:) csak a sajtos szimbólumot nem értem....
mezeimarianna2010. november 15. 04:24
:))Tetszett,gratulálok!!!
Kicsikinga2010. november 14. 15:34
Remek a versed! Nagyon tetszett!