Szerző
Vers

A verset eddig 1085 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. március 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (11)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Sango Villagren

Merengés

A fáradt égbolt a lemenő nap
karmazsin színével töltekezett,
s az alkony után mindig újabb
csendes álom következett.

Eme álom most nem jött el,
ütött az éjfél utáni második óra.
Szobám sötétje csendet követel,
majd fellobban gyertyám kanóca.

Frissében szédült táncba kezdett,
s árnyakat rajzolt falamra.
Meglobban, s némán reszket,
halvány színt fest arcomra.

Percnyi fényének villanása
falamon, mint repkény, felszökik.
Holt szemeim csillanása
az élet szikráit megölik.

Egy ablakba vert pillantás
a kábulat örvényébe sodor.
A csendbe burkolt kitartás
szobám végében honol.

Fürkésző pillantása percéltű talány.
Kutatja némán, mire lelkem vár.
S most az örök, bölcs magány
kettőnket egy börtönbe zár.

Odakünn a haldokló lámpást
éjjeli lepke környékezte,
kinek piciny, zord halálát
árnyak fátyla mérgezte.

Homályos tekintetem elmereng
a szféráit vesztett ég magasán,
majd elbotlok, elveszek,
s meghalok a fájdalom talaján.

Szétterült foltot fest
árnyékom fekete sziluettje,
mint ledobott, viseltes,
megunt idők köpönyege.

Már gyertyám sem reszket,
csak haldoklik inkább...
A magánnyal eggyé lettem,
s egy maradok immár...

Az ihlet első sugarát egy könyv ébresztette bennem

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Sango-Villagren(szerző)2008. november 25. 12:30

Azt nem is küldtem el... :) Köszönöm Csilla, örülök, hogy elgondolkodtat. :)

adcsilla2008. november 25. 11:47

Igen, sok minden érthető és egyre érthetőbb lesz :)
Azt tudom, h az elbotlok kifejezés nem azért van, mintha a kitartásért indulnál, csak ha másért nem tudsz menni ezért sem, így gondoltam. Szokásom tovább gondolni a verseket és a tieden száz gondolkodnivaló van :).
Megkaptam az e-mailt, majd válaszolok, de a tanár véleményét nem kaptam meg.

Sango-Villagren(szerző)2008. november 25. 08:56

Kedves Csilla!

Másnak ezt a hasonlatot, vagyis sokkal inkább megszemélyesítést magyarázni kellett... Neked nincs rá szükség, hiszen úgy látom, már most könnyedén átérzed... ''A csendbe burkolt kitartás szobám végében honol'' A kitartás, mint emberi jellemvonás, ebben a versben valóban sokkal inkább testen kívüli, és a líra én legnagyobb sajnálatára nem ott van, ahol ilyen szorult helyzetben lennie kellene... Azért írtam, hogy ''csendbe burkolt'', mert nem hallja a líra én azt az apró bíztató suttogást sem, hogy ''ne add fel, kitartás...'' és ugye érezhető a helyhatározóból, hogy messze van tőlem... Ami még itt talán erős, és nagy hatása van az az utána lévő versszakban az a sor:
''S most az örök, bölcs magány
kettőnket egy börtönbe zár.''
A lírai én-t, és a kitartást... Mert nincs rajtuk kívül semmi, mert jól tudjuk, ilyekor nem létezik más megoldás, mint újra és újra felállni... így a kitartásnak mindig ott kell lennie, ha testen kívül is... ahol a lírai én van.
''...elbotlok, elveszek, ...'' nem épp arra vonatkozott, hogy akközben, miközben a ''kitartásért'' indul, de nagyon jó elképzelés! Ez is lehetne! De talán sokkal inkább egy szédüléses, bódult állapotot követ, mikor a líra én elmereng a szféráit vesztett ég magasán... Olyannyira hogy beleszédül, elesik, és úgy érzi, nem tud többé felkelni... Innen a következő versszak adja magát. A gyertya a lírai ént szimbolizálja a versben, így az utolsó versszakban is... S az utolsó két sorban van némi reménykedés... érzed... itt visszautalhatok az ''örök bölcs magányra'', ami talán mégsem engedi, hogy a lírai én és a kitartás túlzottan eltávolodjon egymástól... Persze tény, hogy ez inkább egy depresszív hangulatú vers...
Írtam e-mailt neked!
Köszönöm a választ, és remélem, most sok minden könnyebben érthető... :)
üdv: Sango

adcsilla2008. november 25. 08:37

Sokat gondolkozok a verseden, mert mindig is érdekel az olyan szó, szókapcsolat amit nem értek rögtön meg.
Igen, megértettem a ''vert pillantás'' szóösszetételt.
Az jutott eszemmbe amikor valaki ostorral ver csattant egyet. Óriásit szól, szinte kábít. Valóban benne van a hirtelenség és a fájdalom is, hiszen azt írod, h kinézek az ablakon az olyan nyugodt és tényleg megszokott kifejezés. Jó, nagyon jó. Ereje van.
A másik szó a ''töltekezik''. Ezen is sokat gondolkodtam, míg az jutott eszembe, hogy már töltöttem szivaccsal párnahuzatot. Lassan megtelik. A naplemente is fokozatosan megtölti színével az égboltot, tehát jó szó ez is, h ''töltekezik''.
A majd szót meg nem is tudom hogy nem értettem, hiszen rendben van.
Találtam egy másik gyöngyszemet a versedben: ''A csendbe burkolt kitartás
szobám végében honol.''
Ha valaki maga alatt van, hol is van a kitartás...
Sehol. De ezt szuper jó módon oldottad meg.
Elképzelem ahogy a kitartás ott kucorog a szobád sarkában, de te csak az ablakig jutottál, a kitartásért nem tudsz elmenni mert 'elbotlassz, elesel'
Minnél többször olvasom a versed annál jobban tetszik!
Puszi: Csilla

Sango-Villagren(szerző)2008. november 25. 08:09

Kedves Csilla!

Volt már olyan költőnk, akit tanára kritzált, s mégis fennmaradt a neve, igen. Ezzel én is egyet értettem, s ugyanezt fogalmaztam meg a kedves tanárúrnak is, akiről mára már azt gondolom, totális álomvilágban él... De mostmár kíváncsi lennék a véleményedre, így küldenék neked egy privát üzenetet is. :)
A vers azon soráról pedig... ha egyszerű kifejezéssel kellene élnem, azt mondanám, ez egy szimpla hasonlata az elkoptatott ''kinézek az ablakon'' mondatnak, ám mivel talán nem csak ez játszik közre, megpróbálom kifejteni.
Ez a mondatom, talán egy afféle hirtelen mozzanatot, s némi fájdalmat is hivatott ''szimbolizálni'', melyet az ember egy olyan szituációban érez, mikor lelkileg teljesen padlón van, és elképzelhető, hogy még önmaga sem tudja miért... Aláírom, hogy van benne némi költői túlzás, gondolom nem mondtam újat. A vers egy téli napon, jobban mondva estén íródott, az ablakomban ültem, kissé magam alatt... Elmélkedtem, de kissé ki voltam borulva. A negyedik emeletről néztem ki, a hófehér, havas tájra, s igen kellemetlen érzést okozott az a hirtelen fehérség odakint a sötétséghez szokott szememnek. Gondolom veled is megesett, hogy a sötét szobából kiléptél a napfényre, és azt érezted, fáj a szemed... Ez az érzés is hasonló, s talán így akartam érztetni ezzel a ''vert''szócskával. így mégiscsak tudni lehet, hogy arról van szó, hogy kinéztem az ablakon. És ebből következett, az a szédüléshez hasonlatos érzés, amit az élmény okozott...''a kábulat örvényébe sodor.''
Remélem sikerült megválaszolnom a kérdésed, kedves Csilla! :) Köszönöm az érdeklődést.
Üdv: Sango

adcsilla2008. november 24. 19:43

Nagyon értékelem a válaszod, mert megértettem sok mindent. Valóban az egyén gondolkodása sok mindenre kihatással van.
És szeretném ha megmagyaráznád a harmadikat is, mert tényleg érdekel.
Amúgy: ''Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj...''
Ezt azért idéztem, h volt már olyan nagy költőnk akit tanár kritizált és hol van már az a tanár? És a költő? :)

Sango-Villagren(szerző)2008. november 24. 13:37

A harmadik felvetésre azt hiszem csak nagyon hosszan tudnék válaszolni, és nem is biztos, hogy egyetértenél... nem is inkább megértenéd, miért ezt írtam. :) Ezért nem feleltem erre, de ha szeretnéd, majd megkísérlem összefoglalni. :)

Sango-Villagren(szerző)2008. november 24. 13:35

Kedves Csilla!
''A fáradt égbolt a lemenő nap
karmazsin színével töltekezett,'' - Alkonyodik, s a nap utolsó sugarai vörösre festik az eget... kicsit ''mesterkélt'' kifejezés, de nekem tetszett... :)
A második versszakban pedig valóban talán a ''de'' szó is jó lenne, de valamiért nem érzem mégsem annak... talán azért, mert a gyertya fénye nem oszlatja szét a csendet, ami a sötétség következtében állt be... Úgy érzem, ezért írtam, hogy ''majd''.
Úgy látom, valóban sokban közre játszik az egyéni gondolkodásmód ennél a versnél, de mindenesetre érdekes volt a felvetésed! :) Tetszik, hogy elgondolkodtattál! Köszönöm! :)
Nem voltál túl kritikus sem. :)
Üdv: Sango

adcsilla2008. november 24. 13:22

Nekem mint egész tetszik a versed! A magány és a halál eggyé válik számomra benne, ami olyan mélyen szomorúvá teszi az egészet, hogy ritkán olvastam ilyet.
Van azonban három dolog amit én nem tudok beazonosítani, de lehet, hogy csak az egyéni gondolkodás miatt van. Az első versszakban a ''töltekezett'' nem tudom ezt a szót hova is tenni, hogy hol tudnám igazán használni, de valahogy itt nem.
A második a 2. versszak utolsó sorának az elején :) a ''majd'' helyett én a de szócskát használnám.
És ''vert pillantás''??? nem tudom.
Bocsánat ha túl kritikus voltam, de tudod általában aki nem tud verset írni az szokott kritikusnak menni.
Amúgy: ''Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj...''
/Remélem pontosan idéztem/
Pussz: Csilla

Sango-Villagren(szerző)2008. november 24. 13:08

Igazság szerint nem éppen, Kedves Janow. Mint utóbb erre én is rákérdeztem, meg is kaptam az érdes választ, miszerint azért küldte el nekem Tóth Árpád verseit, hogy először is hasonlítsam össze a sajátjaimmal, s bár én hiába mondtam, hogy nem szokásom, és a jövőben sem szeretném a verseimet a magyar irodalom bármely költőjének versével összehasonlítani ( mert úgy gondolom, sem módja sem értelme ), azt felelte, szerinte teszem. Másodszor szóvá tette, hogy azért is jó, hogy elolvasom ezeket a verseket, mert láthatom a hatalmas minőségbeli különbségeket Tóth Árpád ''tökéletesnek mondható'' írásaival szemben.
Én továbbra sem tartom a ''percéltű talány, árnyak fátyla, viseltes, megunt idők köpönyege. stb'' kifejezéseket avíttas-nak ill. közhelyesnek, hiszen úgy gondolom, nehéz megítéli, mi az, ami valójában közhelyes manapság.

janow2008. november 24. 12:58

Erre mondják, hogy eleve egy lapon említeni. Ezek szerint te mltó vagy arra, hogy alant nevezettt költőkkel egyáltalán 1 lapon említtess. Azé' ez má' valami!

Sango-Villagren(szerző)2008. november 24. 12:07

Janow!
Köszönöm! Ezzel most kicsit meg is nevettettél, márcsak ha végiggondolom, milyen igazad van! :)

Gazsi!
Sosem vettem, és nem veszem most sem zokon, hogyha véleményezik egy versemet, legyen az pozitív, vagy negatív kritika. Számomra indifferens, de úgy írjanak kritikát, hogy abból tanulni tudjak, és hogy lehetőleg némi építő jellege is legyen, függetlenül attól, hogy negatív. Viszont azt, hogy valaki azért essen neki a klaviatúrának, hogy megírhassa a versemről mindazt ami rossz, és minden, de még a legapróbb hibát is megtalálja benne, ennek valahogy nem látom értelmét. Ám legyen, ha ettől a tanárúr nyugodtabban alszik, de mindezt tegye egy megfelelő stílusban. Továbbá nem gondolom, hogy bármilyen értelemben jogot formálhatna arra, hogy kijelentse, belőlem sosem lesz költő. Főleg két vers elolvasása után. De előszeretettel hasonlította a tanárúr a verseimet, egy éppen eszébe jutó Tóth Árpád vershez. a Merengést például Tóth Árpád Láng című verséhez., Az Ébredő világ című írásomat, pedig a Körúti hajnalhoz. Érdekes gondolat... Igazából nagyon jól szórakoztam! :) Főleg mikor elmondtam a véleményem a kritikáról.

Törölt tag2008. november 24. 11:28

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2008. november 24. 11:10

Törölt hozzászólás.

janow2008. november 24. 10:56

Szyl! Már csak brahhiból beregelek a dokkra. Már Gazsi is ''szeretettel'' emlegette.:-)

janow2008. november 24. 10:54

Sango, szerintem a magukat hivatásosnakvallók - azok,akik a TV-ben őőőőőőőőőőőőő áááááááááááááááá aaaaaaaaaaaaaaa eeeeeeeeeeeeee kezdetű mondatokkal nyilatkoznak, nos ők járnak élen a szakmai zsargonba bújtatott alantas fikázásban. Mivel képtelenek bizonyítani önön állításaikat, szükségét érzik olyan szavak használatának, melyek jelentésével maguk sincsenek tisztában. Magyarul meg sosem tudtak. Akkor meg mily jogon mondanak véleményt magyar nyelven írott versekről?
Te csak járd a magad útját!

Sango-Villagren(szerző)2008. november 24. 09:28

Kedves Szyl!
Nem, nem ismerem ezt az oldalt, de épp az ez előtti hozzászólásomban említem, hol kaptam a kritikát. A fotohaz.hu/fotoarena weblapon,ami nem éppen írásokkal foglalkozó oldal, így meg is lepődtem. az egyik kép alá tették be a versemet.
Tapasztalatból írsz erről az oldalról? jártál ott?

Törölt tag2008. november 24. 09:24

Törölt hozzászólás.

Sango-Villagren(szerző)2008. november 24. 08:39

Nevetni fogsz, de egy magyar szakos egyetemi tanárról van szó... Tőle kaptam eme éles, és igen udvariatlan hangvételű kritikát... Nem ez volt az első ilyen, hiszen a Reggeli Csoda című versemet is véleményezte egy természetfotókat publikáló weboldalon. Véleménye szerint ''finoman fogalmazva: menthetetlenül csapnivaló. Tanítani lehet rajta a dilettantizmust. '' De lehet, hogy én váltottam ki valamivel ezt a kritikát, bár ezt kötve hiszem, de ha az a vers annyira rossz, hogy az ember nem bírja megállni, hogy ezt ne közölje, ráadásul mindezt az író háta mögött, akkor tényleg szégyenlem.

janow2008. november 24. 08:31

Sango! most, hogy a többi h.sz-t is elolvastam: aki a rímeidet, kifejezéseidet fikázta, tűnjön a búsba! Ez VERS! A szó legszebb értelmében. O.K. Nem tökély. De attól még ütős és rohadtul jó!

Barátsággal : janow

Sango-Villagren(szerző)2008. november 24. 08:26

Köszönöm, kedves janow!
A középső versszak formaiságáról... Valóban kilóg a többi közül, ám talán nem ez az a hiba, amit leginkább lehetne benne említeni. De köszönöm az észrevételt! :)

janow2008. november 24. 08:22

Kalap le,csak az a bibi,hogy pont a középső versszak lóg ki de nagyon. formailag, meg értelmezés szempontjából. Nincs felvezetve. Itt én nagyon határozatlanná venném az Ő figuráját. (''Fürkésző pillantás, percéltű talány'') Egyébként meg orrba gyűrt rendesen. Kalap le.

Sango-Villagren(szerző)2008. november 24. 08:15

Elnézést az esetleges helyesírási hibákért...

Sango-Villagren(szerző)2008. november 24. 08:14

Kedves Szyl!
Köszönöm őszinte soraidat! valóban sokak számára zavaró a váltásom a versben, én eleinte nem figyeltem fel rá, hiszen számomra ennek valahol fontos szerepe van. Nem számít, hiszen nem ez a vers lényege elsősorban, legyen akármennyire lényeges, hogy miért írtam így. Gondolkodtam azon, hogy átírom, de féltem, ha belenyúlok, azzal elrontanám a mondanivalóját, pláne úgy, hogy ezek az érzések már nincsenek bennem... Mindenesetre nagyon köszönöm, hogy megnézted! :)
Aki nekem erre a versre kritikát írt, nem ezeket a hibákat ismerte, illetve sorolta fel nekem... Emellett a kritikája számomra kissé sértő is volt.
A rímekről, ő inkább úgy nyilatkozott, szabálytalanok, gyengék, és ''mulatságosak''... hajlamos vagyok ezt aláírni valahol... Olyan véleménnyel volt a versről, -annak tükrében, hogy ahogy csak lehetett, szinte szavaira, soraira boncolta szét- hogy eröltetetten emelkedett stílusú,a sorok indokolatlanok, motíválatlanok, és érthetetlenek...A szóhasználat, elkoptatott, közhelyes, emelkedettek a kifejezések, és avíttas stílushatásuk van. Nem lehet követni a gondolatmenetet, és grammatikai hibák fordulnak elő benne. A vers közepefelé képzavarról nyilatkozik... Számára a hasonlataim érthetetlenek. Összefoglalva azon véleménnyel élt:
''Ez bizony egy gyenge verskezdemény. Közhelyes és avíttas szófordulatok, mesterkéltség, indokolatlan, motiválatlan szerkesztés, mulatságos rímek. '' Kertelés nélkül jelentette ki, hogy én ''nem vagyok képes egy valamirevaló verset létrehozni, és hogy belőlem nem lesz költő... azt mondta, próbálkozzak inkább prózaírással...
Nos, a hibákhoz ezt lehetne hozzácsatolni... jókat ugyanis nem írt csak annyit, hogy eredetinek hat az a sor: '' falamon, mint repkény, felszökik.''
Ennyi lenne... Ebben én talán nem tartottam mindent jogosnak...
Üdv: Sango

Törölt tag2008. november 23. 21:13

Törölt hozzászólás.

Sango-Villagren(szerző)2008. szeptember 22. 09:27

Kedves Marie Marel!
Nagyon köszönöm a dícsérő szavakat, és az olvasást! :)
De kérlek, ne túlozz, nem csodák ezek, csak lelkem apró morzsái... :) Azért jól esik!
Köszönöm és újra... meg újra...
Üdvözlettel: Sango

Marie_Marel2008. szeptember 22. 09:24

Kedves Sango-Villagren!
Nem is tudom hogyan kerülhették el a figyelmemet ezek a csodák!
Gratulálok és újra....meg újra...
Üdvözlettel: Marie

Daniel.Ventrue2008. május 27. 14:48

Kedves Sango Villagren!

hm... Érdekes vers... Tetszenek a hasonlataid, kifejezőek, szépek, és semmiképpen sem közhelyszerűek. Jól visszaadtad azt a hangulatvilágot, amit az ember egy kései, magányos órán érez, bár talán hiányolom belőle kicsit a reményt, amit például a reggel, az új nap hozhat. Az egyik sor: ''kettőnket egy börtönbe zár'' ismerős volt számomra, és elárulta melyik könyv lehetett, amely ihlette e verset. Szerkezetileg sem tudok igazán kifogásolható dolgot találni benne, így nem is szaporítom tovább a sorokat, egyszerűen csak gratulálnék hozzá.

Sango-Villagren(szerző)2008. március 30. 12:52

Köszönöm, hogy hozzászóltál :)
Írtam az e-mailt, majd olvasd el...

Törölt tag2008. március 30. 12:39

Törölt hozzászólás.

benmar2008. március 24. 14:27

Annak igazán örülök!

Sango-Villagren(szerző)2008. március 24. 14:26

Megnyugtattál... :)

benmar2008. március 24. 14:25

Á minden ok!

Sango-Villagren(szerző)2008. március 24. 14:21

Mi nem stimmel ezen, mondd?

benmar2008. március 24. 14:12

Valaki tényleg nyakon vág ma még!

benmar2008. március 24. 14:05

Igaz pont van a mondatok végén....

benmar2008. március 24. 14:03

Igazad van! Tudod az a helyzet, hogy nem fér egyszerre a képernyőre a vers így mikor tekertem egyet az egéren elbaltáztam..... a számolást!

Frissében szédült táncba kezdett,
s árnyakat rajzolt falamra.
Meglobban, s némán reszket,
halvány színt fest arcomra.

Nekem itt akkor is valami nem stimt....

Sango-Villagren(szerző)2008. március 24. 13:58

11 versszak? Én akárhogy számolom, nekem még barátok között is csak 10 jön ki...
Nos, néha az igeidők váltakozásával is élni kell, mivel nekem nagyon meghatározó szerepet jelent a múlt...
De köszönöm a hozzászólást :)

benmar2008. március 24. 09:07

Szia! Ez a versed egy tünemény! Bár, most lehet, hogy rosszat teszek, de kicsit furcsának érzem az igeidők hirtelen váltakozását, a múlt és a jelen között.... és bár gyönyörű képeket festesz kicsit töménynek tűnik számomra a 11 versszak...

Ezer szál rózsa: benmar

kukac2008. március 23. 19:42

Tudod mi tölt el csodálattal még?
A színek megjelenítése!...ében,karmazsin....még véletlenül sem fekete vagy vörös...

kukac2008. március 23. 18:38

Az utolsó három versszakot érzem igazán ütősnek.
Miért,mondd?
Úgy érzem a lelked abban van.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom