Szerző
Vers

A verset eddig 479 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. november 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Farkas Gabriella

Elbocsátó kérelem

Tudhattam volna, hogy új lehetőségeket hoz a reggel,
Hiába vívtam az elkerülhetetlennel
Elengedni kívánom vágyaim,
A semmisülésnek nem marad semmim.

Belőled, ami volt is csak a hitem
Elveszett minden lehetőségem,
Már ideje felkelni az álomból
Előbújni az árnyakból,

És újrakezdeni nélküled
Kiépíteni az életem,
Aminek nem lehet már része
A szívem egésze,
Biztosan nem lesz többé a tiéd...

Beletörődök abba, hogy folyton viszonzatlan
szerelmet kapok, ígérem, hogy semmilyen alakban
Nem tűnsz fel ismét a gondolataimban,
Mert elnyomom magamban,
Hogy ne okozz fájdalmat többé!

Ármin, mondom, hogy bocsáss el,
Mondd, hogy mennem kell
Semmi sincs mi visszatartana,
ami még reményt mutatna.

Nem értem miért fáj ennyire,
miért ejt ekkora sebet a szívemben?
Hiszen soha sem voltál az enyém
És én soha sem lehetek a tiéd.

Hiszen csak játék volt az egész,
Csak nem tudtam, mit rejt a vész.
Kérlek, engedj el mert hozzád
valami érthetetlen láncolat fog, áldás,

Vagy átkozat. De köszönök minden Ármin-jelenetet
ami annyiszor játszódott, az érintésedet,
De lehullott róla minden szépítő elem
A csupasz valóság maradt, hogy soha sem voltál nekem.

Ármin, kérlek bocsáss el!
Mondd, hogy mennem kell,
Tépd le a láncot
végezzük ki ezzel a harcot,

Mely mindkettőnk belsőjében ég
Jöjjön e hát a pusztító vég,
Mi közöttünk minden szálat kiolt.

Ármin, kérlek engedj el!
Mondd, hogy mennem kell
Gyűlöllek ezért, nem vagy más, csak lelketlen,

Földbe tipró szenvedély, nem voltál igaz érzelem
Ki akarom törölni, de mégis emlékszem
Azokra a percekre, mi engem hozzád csatol.

Verhetnél a kezembe szögeket,
Hogy többé hozzád ne érjek,
De akkor sem tudnám
Karjaim nem kinyitni ölelésedre.

Ármin, kérlek engedj el!
Mondd, hogy mennem kell,
Hogy várnak még a szép idők...

Nem keresem többé a múltat,
keresem az élet mit adhat.
Szemeimet mindig úgy csukom le,
Akarom hinni, hogy örülök annak, hogy
Boldog vagy vele...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Hajnalpir2010. december 3. 11:00

Huhh, jó hosszú! Az ismétlődő ''Ármin'' felkiáltások miatt olyan, mintha egy zeneszám lenne. Helyenként még dallamos is. Tetszik! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom