Szerző
Vers

A verset eddig 541 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. november 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Szénási Eszter Dóra

Világvége

Lassan telik az Idő
Míg el nem jön a végső
Pillanat, mikor mindannyian,
Meghalunk...
S nem maradunk sehányan...

Már látom a fekete felhőket,
Mi mindent eltemet,
És nem hagy menekülést,
Akár egy gyilkos,
Ki szívedbe döfi a kést.

Hervadnak a virágok,
S széthullanak a világok...
A hegy ormáról nézem
Ahogy minden elveszik,
S a saját vesztem érzem.

Könnyeimtől nedves arcom,
Most már csak kedvesen felé fordítom,
Hogy utoljára megnézzem,
Ahogy rám mosolyog,
S még emlékszem,
Hogy fogta réges-rég két kezem...

Mélybe nézek,
S elképzelem,
Milyen az, ha földet érek,
S többé már nem létezem.

Úgy jobb lenne-e vajon,
Ha nem kéne reá várni?
S gyönge dalom,
A saját akaratom miatt,
Szakadna félbe,
S utolsó hangja annyi volna:
Ó, meghalni... Ó, meghalni...

Vagy ülni a semmi közepén,
Ahol nincs más,
Egyedül csak én...
S egyszer csak eltör belőlem a zokogás...
Mert eljött értem a halál...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


egszervolt2010. november 28. 18:25

Kedves Dóra! Remélem ez az általad elképzelt világvége messze van még. Tetszik! Kedvenc! Nóri.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom