Szerző
Hevesi Éva

Hevesi Éva

Népszerűség: 70 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 547 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. november 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (13)

Hevesi Éva

Álarcban

A rettegés ráfagyott
arcomra.
Nem téphetem le róla.
Azóta
gyakran háromszor sírok
naponta.

Függönyt fel!
Remegő térdekkel
a színpadon állok,
új jelmezemben.

Fulladozom.

Ordítok:
szeretet, emberség,
megbocsátás, hűség,
meghitt mosolyok!

Meghajlok.
Konganak a néptelen
széksorok.
Jéghideg csönd kóborog.
Könnyezem.
Milyen szánalmas vagyok!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szalokisanyi12013. október 1. 11:28

Tetszik.

Szelket2013. május 23. 07:23

Callypso verséhez fűzött sorod vezetett el szomorú de remek költeményedhez,mihez szívből gratulálok!

lilapetunia2013. március 10. 14:12

Még ha senki se látja, is érdemes folytatni; újból és újból erőt ad az embernek-maradás.
Gratulálok.
Márta

..Phoenix..2010. december 14. 21:04

Tökéletes gondolat, nagyon szépen megírva!
Gratulálok hozzá!!
Laura

lira(szerző)2010. december 8. 08:02

Köszönöm véleményedet.

Schmidt_Aladar2010. december 7. 19:31

Néha süket füleknek zenélünk, de valaki mindig meghallja..bárhol is vagy. Csak a taps az belülről jön, kitartóan. János

lira(szerző)2010. november 30. 19:16

Zsuzsa, Fruzsi, köszönöm hogy itt jártatok!
Szeretettel: Éva

10082010. november 30. 13:44

Megrendítő egy szerep, de nekem nagyon tetszett,
ez nem is annyira álarcos legfeljebb a kongó
széksoroknak
Nagyon jól megírt versedhez gratulálok!
Szeretettel, Zsuzsa

zsomcike2010. november 27. 11:47

Kedves Éva, kemény fájdalmas vallomás, megszenvedett sorok. Kinga mellett ülve én is tapsolok neked, hidd el sokan leszünk abban a teremben. Szeretettel, szívvel olvasva gratulálok! Fruzsi

lira(szerző)2010. november 22. 07:56

Zsolti, Ica!
Köszönöm nektek a biztatást, az elismerő sorokat.

195510022010. november 21. 17:38

Hűha,nagyon szépen átjött az érzés!
Szeretettel:Ica

P.Clou2010. november 21. 16:35

Egyáltalán nem szánalmas,vedd az élet felé nyitó főpróbának.Élesben már sokkal jobb lesz és ha hiszel magadba,sokan fognak vissza tapsolni.Én is.Gratulálok versedhez.Zsolti.

lira(szerző)2010. november 21. 13:17

Kinga drága! Őszintén köszönöm!

Kicsikinga2010. november 21. 12:32

Én viszont ott ültem, és tapsoltam Neked! Csendben,mert láttam, hogy könnyezel!

lira(szerző)2010. november 21. 11:17

Köszönöm, hogy olvastatok!
Szeretettel: Éva

19542010. november 21. 11:02

Kedves Éva!
Sokunknak vannak ilyen félelmei, de leírni te tudtad ily remekül.
Szeretettel és szívvel olvastalak.
Piroska

Vallejo2010. november 21. 10:50

Kedves Éva!

Nagyon kemény versedben remekül alkalmazod a gondolataid és érzéseid érzékeltetésére meglelt párhuzamot, az álarcos szerepjátékot az élet színpadán.
Mindennapi félelmeink, mint inspirációk, vagy védekező mechanizmusok?
Önismereti vallomásod mélyen ható volt számomra.
Szeretettel: Vallejo (2)

mezeimarianna2010. november 21. 04:07

Jaj!!Nagyszerűen írtad le!!Gratulálok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom