Szerző

Sebő Ottó

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 836 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. március 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Sebő Ottó

Reménytelenség

A hajnal megtörten éri
az öreg padon.
Szorítja szatyrait,
benne egy egész vagyon.

Lassan kászálódik,
szája savanyú a bortól.
Ruhája elkopott,
haja ragad a sok portól.

Elindul cél nélkül,
látszólag gondtalan.
Kukában matat,
mint annyi más hontalan.

Talán szerencséje nem volt,
talán tehetetlen.
Egyben biztos vagyok,
így élni lehetetlen!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


LIne2009. március 1. 16:17

Szomorú sors, és sok ember éli ezt sajnos.

A téma ellenére a vers gyönyörű.

magdus2009. február 28. 19:26

Talán tehetetlen...Ezt jól érzed, mert sok ilyen ember is van. Az élethez szerencse is kell, de erő is.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom