Néma kiáltás
Mint egy néma kiáltás az éjszakában,
Valaki a sötétben él, egymagában,
Megtört, és elsuhant az élet fölötte,
És néma maradt a kiáltás örökre.
A végtelen zárta el, nyitott világát,
Örökre elvesztette, világa kulcsát,
Mert hiába várta, szerelme válaszát,
Végül is ez okozta, szíve halálát.
És most viszi a szél, a néma kiáltást,
Nem hallani már, az elfojtott sikoltást,
Valaki most is, egy asszony szívére vár,
Éppen most a sötétben, sírva fakad már.
Egy néma kiáltás, a visszhang sem felel,
Egy furcsa szerelem, különleges jellel,
Tudod, valaki most is érted sír éppen,
Nem volt még ennyi erő, egy szerelemben.
Érzed hogy valaki, most meghalna érted,
És látod egy férfi, hinni tudott Benned,
Becsüld meg azt, ki ennyire szeret Téged,
Akár térden állva is, menne elébed.
Szerelemben, háborúban, mindent lehet,
Az ember, ha hisz benne, mindent megtehet,
Már nekem az élet, amúgy sem ér semmit,
Inkább meghalok, ha nem érdemlek ennyit.
2010. november 13.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!