Sonyo

Állati versek

Hétpettyes, pettyeket pettyeget,
- Ne bántsd az aprócska tetveket! -
Kajánul megmarja testemet,
Szemembe csalja a könnyeket.

***
Brumm-brumm medve, cammog a hegyre,
Bozontos bocsát a hátára vette.
Pisze kis orrát előre nyújtja,
Illatot ízlel újra, meg újra.

Éger Évike mézédes ürege,
Csapdába csalja, buta kis öreget.
Mackó mancson ragadó réteg,
- Züm-züm méhek, mézet kérek! -

Merészen morgó fullánkos felhő,
Szélvészként zúgó, zümmögő erdő.
Választ se várva ugrik az árba,
Nóziját dörzsölve sikolt az árva.

***
zúgott a buta bogárnak zaja
hívta szívemnek szemérmes szava
kegyetlen kéjes gyilkosok faja
megcsapta életem émelygős szaga
kelletlen kékesen vöröslő vérerek
véknyába beszúrva részegen szédeleg
rettentő rajokban repdeső vérebek
pofámon potyázva párjával édeleg
kiszítta kezemből keserű életem
tenmagam tenéked édeni étterem
testemből etetem véremmel éltetem

***
Hét pettyet hordok a hátamon,
Hogy került oda, azt nem tudom.
Talán egy festő spriccelte fel,
Vagy Bodobács vesztette el?
Talán az égből hullott oda?
Bogár vagyok én, Kis Kati(c)ka.