Nagy Fercsi

Téli érzés 2

Fenyvesek árnya mossa a kínt,
felszabadító a csönd.
Rénszarvas szárnya hozza a hírt:
a szeretet beköltözött.

Puha léptei hangja toppan a hóban,
a város csöndje is hallható,
gyermekdal ritmusa hangzik az éjben,
kismama dúdol altatót.

Akkor hát mért szomorú az árnyam a fényben,
s hóban a lábnyom mért nem látható?
Azt hittem eddig a földön éltem,

de látom már csak egy árny vagyok,
s fájva, de csöndben várom a véget,
s érzem: lassan, de élve sorvadok.