Szerző
Bíbor Kata

Bíbor Kata

Népszerűség: 652 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2491 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (35)

Bíbor Kata

Szélben állók

A harag sem meszesedik arcunkra,
csak mint
sarokba fordított hintaszék
föl-le
himbálódzik bennünk,
míg legnagyobb vétkünk
a visszhangos gangokra kiáltott
ajtócsapódás,
hirtelenségét ráfogjuk
a huzatra
(nem lehet más)
a szél kóricál
fütyülve ránk
a dacos akarást,
a hallgatást
csak mint
kényszerzubbonyt vesszük magunkra,
s míg a szélnek bókol a szélhárfa
(ölelésünk picit még feszeng)
arcunkról a savas vakolat
lepereg.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


pepo2011. január 2. 08:40

megtörtem magam benne......

Törölt tag2010. december 8. 18:52

Törölt hozzászólás.

szzs2010. december 8. 12:34

Szép, kedves Kata! Az őszinte vonások mindent kiegyenlítenek! Gratulálok, s elteszem emlékbe szép versed: ZSuzsanna

1970(szerző)2010. december 7. 17:21

Hálásan köszönöm, hogy olvastatok, itt voltatok!:-)
''Lecsórást''főleg!:-)))Puszikat, szeretetet viszont küldök!:-)És nagyon örülök, hogy tetszett az írásom!:-)

zsomcike2010. december 6. 15:48

Édes Katám, elkéstem, de itt vagyok! Vannak ilyen pillanatok, hogy inkább nem szólunk, jobb a békesség alapon, ha jól értettem a versed. Remekül leírtad a pillanatot! Szívvel olvastalak. Szeretettel Fruzsi

pepo2010. december 5. 19:59

kényszerzubbonyt vesszük magunkra,
s míg a szélnek bókol a szélhárfa
(ölelésünk picit még feszeng)
arcunkról a savas vakolat
lepereg.

kapocsi.ancsa2010. december 5. 17:50

míg a szélnek bókol a szélhárfa
(ölelésünk picit még feszeng)

Szép napokat.
Pusz

szucsistvan2010. december 5. 08:51

Lecsórom Kata. Csináltam egy könyvtárat a lopott holminak, és így később is olvashatom

KL2010. december 4. 22:53

Kedves Kata!

Nagyszerű versedhez szívből gratulál:Laci (31)

Rika2010. december 4. 16:55

Gratulálok versedhez.
Külön öröm,hogy kedvenc szavaimat használod (szélhárfa,kóricál...)
Sztel:Rika

Kimana2010. december 4. 09:41

Kata drága!
Szívből gratulálok és vittem!

Elvont2010. december 3. 20:43

Tanulságos és nagyon szépen megírt mű!:)

1970(szerző)2010. december 3. 17:11

:-)Nagyon örültem és nagyon köszönöm Nektek, MINDENKINEK, hogy olvastatok, hogy itt voltatok...!:-)Véleményetek sokat jelent!:-)
Egy kapcsolat bizonyos szintjén a harag sem olyan tartós.Hogy ez önzetlenség, odaadás vagy a másik jól(jobb) ismerése?Nem tudom...De ahogy a szél hirtelen belénk kap, olyan hirtelen le is nyugszik!


Drága Janow!Köszönöm az ösztönzést (is)!:-)
És még egy érdekesség, a ''Szélkiáltó''kapcsán:sokáig gondolkodtam, hogy ezt a címet adom az írásomnak!:-)...

Elf2010. december 3. 15:11

Ez olyan szép az elejétől a végéig! Jelöltem. :)

jusziko2010. december 3. 13:10

Elgondolkodtató érdekes hangvételű vers.
Gratulálok!
japcsi:)

fender2010. december 3. 09:33

Végre egy szabad(abb)vers tőled :) gyenge rádhatásomat érzem, lehet rosszul :) Gratulálok, tetszett!

BakosErika2010. december 3. 09:21

Gratulálok Kedves Kata!

rapista2010. december 3. 07:53

eredeti, nyelvileg is!

Vallejo2010. december 3. 06:51

Igen Kedves Kata!
Ez is az élet része, melyet finom érzékletességgel fogalmaztál meg szimbolikus képeid alkalmazásával.
Arra gondoltam hogy a másikkal szemben életre kelő rossz érzések romboló hatásúak tudnak lenni, viszont mekkora építő ereje van a pillanatnak, amikor a lélek (főleg ha olyan mint a Tiéd) felül bír emelkedni.
Nagyon is emberi jegyeket tartalmazó versed örömmel tettem a gyűjtibe!!!!!!
Szeretettel: Vallejo (22)

mezeimarianna2010. december 3. 04:09

Hál Istennek a harag elmúlik,mert hiszünk és jók vagyunk.Bármire értem is,mert lehet nagyszerű,filozófikus versed tetszett.Gratulálok!!!

Justice2010. december 2. 23:06

Hogy is fogalmazzam, hogy ne legyen bántó...
Amíg, az újra egymásratalálás, ilyen csodásan megfogalmazódott gondolatokat, mondhatni -a kibékülésen túli- eredményt szül... hasonlatosan a szélhárfához, bókolok, de előttetek.
Mint az örömökhöz, itt is két félre van szükség és a kettősség maga az élet megnyilvánulási formája. Jó és rossz, férfi és nő, árnyalt és ragyogó napok, a szélben vagy tűzben lobogni...
és az ember állja, míg leperegnek napjai, mint ''a savas vakolat''.
Lobogjatok! Szeretettel János

Attila_the_hun2010. december 2. 22:05

Édes dolog a kibékülés. Bár én nem szeretem az összeveszést sem.
Jó a versed Kata! Gratula :)

Pera762010. december 2. 20:39

Harag és kibékülés, megbocsájtás... Mindez szépen összekapcsolva...
Remek lett ám!

szalaikincses2010. december 2. 19:11

hm... tetszett,Kata!

P.Clou2010. december 2. 18:52

Drága Kata,úgy érzem versed után én többet nem szeretnék haragos lenni.Gratulálok.Zsolti.:))))

Mygan2010. december 2. 17:58

:)

alberth2010. december 2. 16:28

Kedves Kata!
A harag rossz tanácsadó, s az ember képén persze hogy meglátszik. A kényszerzubbony helyett legbelül kell megbocsátani, s ábrázatunk is kellemesebb lészen.
Gratulálok különlegesen egyedi látásmódodhoz!
Üdv.: Alberth

10082010. december 2. 16:12

Kedves Kata!
Különlegesek a képeid és hasonlataid,
szépen érzékelteted velük lelkünknek
különböző rezdüléseit
Ez is nagyon tetszik!
Szeretettel, Zsuzsa

gota2010. december 2. 15:35

Csak az a baj kevesem,hogy a ''savas vakolat'' alatt sok a sérülés!
Ölelés és tör (vakolatot is)
Ágota

Grigo_Zoltan2010. december 2. 14:58

Kedves Kata !
A harag tényleg ilyen, ''ölelésünk még picit feszeng'', én mindenképpen magamra ismertem.
Remekül megfogtag a lényeget, szépen tömören.
Nagyon tetszett ! Szeretettel : Zoltán

helszlo2010. december 2. 14:30

Nagyszerű vers, gratulálok! (7)
Laci

1943sedimre.2010. december 2. 14:29

Kedves Kata! Vágod! Vittem! Üdv. Imre

Kicsikinga2010. december 2. 14:10

Kegyes a szél,a huzat!
És mi szívesen állunk pontosan a közepébe, hogy ''ő'' fújja le rólunk a haragot, mert nekünk ólom-nehéz a lelkünk, és képtelen magától a lépést megtenni...

Ismét nagyon szép verset írtál! Tanulságosat!

Somogyianziksz2010. december 2. 14:08

!

mamaPc2010. december 2. 13:28

Gratulálok a versedhez és kapcsolódok az előttem szólóhoz,a régi szavak már el''kóricálnak''.
Szívvel vittem Ilona.

Törölt tag2010. december 2. 13:15

Törölt hozzászólás.

janow2010. december 2. 13:06

Gratulálok Szélkiáltó Bűbáj Kata!:-)

versike2010. december 2. 12:31

A versbe foglalt érzéseid szele
Már jóval korábban megcsapott,
Tudod, hogy úgy vagyok vele...

: 2.
:-)

fema19952010. december 2. 12:21

A harag is elmúlik egyszer... de nem a szél viszi el, hanem nekünk is át kell gondolni egy-két dolgot.

rildi2010. december 2. 12:13

Kata Drága, a harag múlandó állapot ott, ahol a szeretet lakik! Gyönyörűen fogalmaztad meg mindennapjaink apró összezörrenéseit, melyek nyomait több-kevesebb ideig arcunkon, lelkünkben viseljük.
Szeretettel ölellek: Ildikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom