Szente Krisztina

Bánatos a szívem

Bánatos szívemnek csak te lehetnél a Boldogság,
akkor ragyog a szemem, ha téged meglát.
elmész mellettem némán, nem szólsz semmit sem,
ilyenkor érzem azt, ez már igaz szerelem.

Bánatos a szívem, ha egyedül vagyok,
mert akkor minden pillanatban csak a te mosolyodra gondolok.
És arra, hogy milyen szép lenne veled az élet,
és hogy ez nem Plátói szerelem, csak remélem.

Bánatos szívemnek te lehetnél a vigasza,
s érzem azt, hogy szívem szívedhez örökké hű maradna.
Mindig mindenhova csak veled mennék,
nem engednélek el soha, életedet szebbé tenném.

Bánatos a szívem, mert gyáva vagyok,
hogy kimondjam azt, amit már régóta akarok.
Nem akarok mást, csak téged,
de nem tudom, hogy ezt megértenéd-e.

Bánatos szívemnek te jelentenéd az örökkévalóságot,
mert érzem te lehetnél az a fiú, akinél végleg megállapodok.
A kikötő, ahol együtt megállhatnánk,
a tenger, amelyet együtt Örökké csodálhatnánk.

Bánatos szívemnek adhatnád örökbe a tiédet,
ígérem vigyáznék rá, nem is kéne kérned.
Ha nekem adod, megígérek valamit neked,
azt hogy örökre szeretni foglak téged!!!