Szerző
Ábrahám István

Ábrahám István

Életkor: 58 év
Népszerűség: 188 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1777 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (52)

Ábrahám István

Élet, csend, csendélet...

Padlás rejtekében megbújt sok kacat,
Múltra sóvárog a pókháló alatt;
Számkivetetten felejtésbe zárva,
Szebb napok kövültek a hallgatásba.

Kötegelt újságcsomag, néma tanú,
Lapjain sárgul vidám és szomorú
Történelem, régvolt zsibongó élet,
Fosszíliák, rétegbe simult képek.

Amott fél doboz fürdőszobacsempe
Álmodik: ha társa végre leesne,
Talán egyszer ő is sorra kerülhet,
S porbafúlás helyett falra feszülhet.

A műanyag-világ selyem rózsája,
Szirmot hullajtók fakóra szítt mása,
Szikkadva senyved itt ujjnyi kosz alatt,
Már nem hiszi, hogy ő sosem hervatag.

S egy hangszóró tűrőn, sarokba vágva,
Régóta nem vár az impulzusára;
Tudja, membránja többé már nem rezdül,
Belőle szép dallam sohasem csendül.

Ernyő szelet szid, mely törte csontjait,
Bár mosná hűs eső újra foltjait!
Ó, ha tárulhatna acélos váza,
Nem lenne pókok hálószövő vára.

Ollóra gondol maradék tapéta,
Hálát nem kínál félbevágott sorsa.
Hulladék alatt plüssegér vert tanyát,
S vackába nem hord dióvacsorát...

Ablaktalan zug, halódó remények,
Réseken csak néha szöknek be a fények;
Tán kriptában szunnyadnak így a holtak -
Lomcsendélet az örökkévalónak.

Megadott szavak: (hangszóró, rózsa, tapéta, olló, egér, fürdőszoba, ablak, dió, csendül, újság)

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2013. június 25. 19:04

Törölt hozzászólás.

EDY2011. március 7. 23:50

Életrekeltetted a lombcsendéletet.Rég elveszített hasznos funkciójukkal egy pillanatra újra felruháztad őket.Mi is felvihettük a padlásra őket,de egy új lakó is,kinek nem jelentenek tartalmat.

Laura562011. február 22. 13:48

Gratulálok , nagyon tetszik.

Üdvözlettel : Zsuzsa

Vallejo(szerző)2011. január 5. 22:18

aranyos vagy Kata!:-)))

mystynekatika2011. január 5. 22:09

Szókép operátor díjat adnám Neked!
Bravó!

Vallejo(szerző)2011. január 3. 07:22

Köszönöm János!

Schmidt_Aladar2011. január 1. 14:37

Padlásom ugyan nincsen, de a garázsban uralkodó viszonyokat hűen szemlélteti a vers: ''...Lomcsendélet az örökkévalónak. '' Egy rendes gratula mindenképpen kijár Neked: Üdv János

Vallejo(szerző)2010. december 30. 21:29

Kedves Vagy Piroska!
Nagyon nagyon örültem!

piroska712010. december 30. 21:26

Kedves István!Most bukkantam erre a versedre,nem is értem eddig hogy nem találtam rá!Megadott szavakból ilyen jót írni,nem semmi!Nem is tudok mást írni szívből gratulálok hozzá!Piroska(55)

Vallejo(szerző)2010. december 30. 20:51

Köszönöm Peti!

Törölt tag2010. december 30. 20:43

Törölt hozzászólás.

Vallejo(szerző)2010. december 27. 14:22

Nagyon szépen köszönöm kedves hozzászólásaitokat, örömöm azáltal nagyobb, hogy hasonlatos érzések kerítettek hatalmukba benneteket, mint amit engem is, midőn a megadott szavak hatására elképzeltem az élettelen elfekvő készletet. A tapasztalt hatás okán jelentem ki, megérte megírni!!!!!!!
Még egyszer köszönöm, hogy vagytok!

kalitka2010. december 26. 14:52

Kedves István!
Végig sétáltam veled a padlásodon és megállapítottam hasonlít az enyémhez. :)
A sok évek alatt felhalmozott holmi valahogy mind érzelmileg kötődik hozzám, és úgy tűnik talán ez nálad is csak így lehet, legalább is versedből ez tűnik ki.
Régi feledett emlékeket juttatnak eszembe, melyeket nélkülük nem biztos, hogy fel tudnék idézni. Ezért aztán nehezen dobok ki bármit is, pedig meg kell tenni, mert a végén ellepnek és átveszik a hatalmat...
Tetszik versed és a megadott szavakból íródottsága miatt még inkább!!
Szeretettel olvastalak,
kalitka

Hevocka2010. december 25. 21:27

''Lomcsendélet''.... időnként jó lenne egy részén túladni... de nem könnyű....
Tetsziik...
Üdv É

manco2010. december 24. 21:06

István Kedves! Élmény volt veled kutakodni.
Csak a gyermekkorom néhány napja jutott eszembe. Azok a szép napok, órák, a nagyszüleimnél.
Köszönöm: Margó

varga85timea2010. december 18. 21:43

Nagyon kedves kis vers!!! Gratulálok!

Bianca2010. december 12. 18:38

Ez egy csodálatos, kedves csendélet! Köszönöm, hogy ''megfestetted'' látom minden darabját, elvarázsolva barangolok közöttük. Gratulálok, szinte minden sorát kiemelhetném idézetnek! Szeretettel Bianca

Panna2010. december 11. 13:24

Hú de jó volt kutakodni Veled a padláson. Én még maradnék szívesen. Szeretem a régi dolgokat. Keresgélnék még, hátha találok néhány régi fényképet, képeslapot, leveleket, bármilyen személyes jellegű dolgot a régmúltból - mert ezek üzenetek a jövőnek. Nekünk. Nagy élmény a versed, sok puszit küldök érte.
Szeretettel üdvözöllek
Panna

Vallejo(szerző)2010. december 10. 14:46

Köszönetem Gabi és Zoltán. Megtiszteltetés!

Grigo_Zoltan2010. december 9. 23:43

Kedves István !
Nagy örömmel bogarásztam én is a régi emlékek, ósdi kacatok között. Remek a versed, azt én már le sem írom amit mindenki a megadott szavakkal kapcsolatban,mert az egyértelmű.
Gratulálok és baráti üdv neked : Zoltán

Gabibandi12010. december 9. 18:06

Kedves István!

Nekem nagyon tetszett ez a vers.
Gondolatban tapétáztam, a ''kacatokat'' elrendeztem, mindent leporoltam, a rést nagyobbra nyitottam, s kellemes kis pihenőhelyet kaptam.
Gratulálok, szívet török: Gabi

Vallejo(szerző)2010. december 9. 13:46

Köszönöm Kedveseim!

Örömmel láttalak itt benneteket és a hozzászólásaitokat.
Hát hogyne esne jól a hiúságomnak!

cedrus492010. december 9. 08:36

''Lomcsendélet az örökkévalónak. ''
Ezt megfesteni sem lehetett volna élethűbben, kedves Vallejo!
Aki tud, az tud. Csak fejet tudok hajtani azok előtt, akik így tudnak megadott szavakból remekművet alkotni!(49)

195510022010. december 8. 21:59

Elmúlt évek értékei,
mivé lettetek?
az idő vasfoga mit tett véletek?
féltelek titeket !-
nékem talán még
kelletek!

Szeretettel:Ica

farao2010. december 8. 15:48

A tárgyak önálló életet élnek, mint gyermekkorom meséiben. Ám sokan nem tudják, hogy a meséink táltosmesék. Ahová a megtagadott-elüldözött, titkokba ítélt bölcs különös megvilágításba helyezte tanításait. Fondorlatos, igaz mesékbe, amelyekből átsugárzik a Teremtő szeretete.
Tárgyaink figyelnek minket, érzékelteted versedben, kedves Vallejo, és igazad van. Nincs holt anyag, csak a képzeletünk lehet halott, ha ezt nem vesszük észre. Az életáramlatok megtalálhatók az ásványokban, növényekben, állatokban, emberekben, angyalokban...és még sorolhatnám tovább. Minden él, csak a tudatállapota más. Mi emberek középen állunk.
Gratulálok a versedhez, kedves István. Bravúros és erőszakmentes.
Üdv: farao

ambrus.magdolna2010. december 7. 21:04

Kemény versedből kihámoztam , hogy amit mások '' ócska kacatnak neveznek , ott rejtőznek az igazi értékek''
Megadott szavakkal , ilyen gyönyörű verset írni ?
Elismeréssel és szívből - szívvel Gratulálok versedhez!!!
Üdv. Mahónia( 45)

Vallejo(szerző)2010. december 7. 15:02

Na most már helyre állt a rend a világegyetemben, minden bolygó a pályán mozog.
Tulajdonképpen magadnak köszönheted, hogy helyet készítettem számodra az én poetes asztalomnál, amit körbe szoktunk ülni a poetes családtagokkal. Nézd alább, ott vannak szinte minden.
Szeretném, ha tudnád, itt helyed van!!!!!

Nevadett2010. december 7. 14:54



Végre, sikerült belépnem, és megtalálnom a versedet! Nagyon megérte, Ez valami gyönyörű lett. Ez a kedvencem:''Hulladék alatt plüssegér vert tanyát,
S vackába nem hord dióvacsorát'' olyan szomorú volt elképzelni szegény egerentyűt, hogy azt el sem tudom mondani. Szeretem ezt a versedet is, és kedvencemmé tettem. Jó ez a szó-megadós ötlet, szívesen fogadnék tőled egy ilyen feladatot, és a héten még kifoglak hívni egy párbajra is, szerintem csütörtök délután. :)
Ugye most már nem neheztelsz rám a távolmaradásom miatt? Nem az érdektelenség votl az oka, hanem a technika kretén ördöge..

üdv: Dettid

Vallejo(szerző)2010. december 7. 11:54

Zsuzsám, már vártalak!

szzs2010. december 7. 11:06

Drága Barátom! Mindig azt hittem, megadott szavak köré verset szőni kicsit erőltetett, Te alaposan rácáfolsz erre a hitemre. De biztos vagyok benne, azért, mert igazi poeta vagy! Versed hangulata meghitt, igazi ragaszkodás, emlékezés, az értékek-emlékek erőt adása,mely egy festmény segítségével megőrződik. Igazi csendélet, melyhez szívvel gratulálok: ZSuzsanna

Vallejo(szerző)2010. december 6. 14:50

Puszi érte!

zsomcike2010. december 6. 14:49

Kedves István, jó kis csendélet ez, olyan mint egy festmény, a filléres emlékeim jutott az eszembe. Míg olvastam a versed ezt dúdoltam magamban. Persze megint megadott szavak, úgy tűnik szárnyakat kapsz nem szavakat. Virtuózan remek verset írtál. Szívvel gratulálok! Fruzsi klubtárs

Pera762010. december 6. 12:22

Jav. életet jelentett

Vallejo(szerző)2010. december 6. 11:48

Kedves Erika!

Most először Néked válaszolok, több napot kihagytam és sokan szóltak hozzá, de amit Te ily részletességgel kifejtettél, az azt bizonyítja, hogy jobban belém látsz már, szinte minden szavad helyén való.
Örültem Néked!

Ez nem azt jelenti, hogy a többiek érdeklődése hidegen hagy, hisz nagyon sokan megragadtátok a lényeget. Mindazt amit a megszemélyesített tárgyak közvetítenek.

Felsorolni is sok lenne benneteket, így kérem megértéseteket hogy a köszönetem egy reagálásban mindannyitoknak szól.
Itt belül míg ezt írom mindenkit megszólítok.
Szóval együtt a legjobb de ezt ti is tudjátok!
Hálatelt szívvel olvastam a kedves szavaitokat.

Pera762010. december 6. 11:35

Bocsi, vacakol a net.

Pera762010. december 6. 11:34

Kedves István!
Gondolom a címben a szavak nem véletlenül kaptak ilyen sorrendet. Ami egykor érték volt, fontos, életet jelentet, mozgást, az kacattá vált, semmivé, csenddé. Végül egy festményen hallgató csendéletté.
Ezt sejteti a cím. Viszont ahogy a sorokat olvasom rácáfolsz erre. Még élnek a lim-lomok, hiszen sóvárognak, álmodnak, senyvednek gondolkoznak, sőt tudnak! Nem cselekednek, hiszen port szitált rájuk a felejtésbe olvadó fölöslegesség, de ÉLNEK...
,,Réseken csak néha szöknek be a fények''
De egy kis reményt csepegtetnek...
Ki tudja miért ragaszkodik az ember ilyen semmiségekhez, amik tényleg kidobásra valók, mégis tartogatjuk. Kötődik hozzájuk emlék, megszokás. Ez mind emberi tulajdonság.
A végén ott a válasz is: a ragaszkodás, a szeretet, hiszen egy rész belőlünk, mint elhunyt rokonainknak, tiszteletet jár nekik. Kriptában nem nyugszanak egyszerű emberek...
Arról nem is beszélve, hogy megadott szavakból jött lére ez a csendélet...
Szeretettel olvastam.
E

Pera762010. december 6. 11:19

Kedves István!
Gondolom a címben a szavak nem véletlenül kaptak ilyen sorrendet. Ami egykor érték volt, fontos, életet jelentet, mozgást, az kacattá vált, semmivé, csenddé. Végül egy festményen hallgató csendéletté.
Ezt sejteti a cím. Viszont ahogy a sorokat olvasom rácáfolsz erre. Még élnek a lim-lomok, hiszen sóvárognak, álmodnak, senyvednek gondolkoznak, sőt tudnak! Nem cselekednek, hiszen port szitált rájuk a felejtésbe olvadó fölöslegesség, de ÉLNEK...
,,Réseken csak néha szöknek be a fények''
De egy kis reményt csepegtetnek...
Ki tudja miért ragaszkodik az ember ilyen semmiségekhez, amik tényleg kidobásra valók, mégis tartogatjuk. Kötődik hozzájuk emlék, megszokás. Ez mind emberi tulajdonság.
A végén ott a válasz is: a ragaszkodás, a szeretet, hiszen egy rész belőlünk, mint elhunyt rokonainknak, tiszteletet jár nekik. Kriptában nem nyugszanak egyszerű emberek...
Arról nem is beszélve, hogy megadott szavakból jött lére ez a csendélet...
Szeretettel olvastam.

galamb2010. december 5. 23:05

Kedves István!

Igazából,miközben olvastam arra jöttem rá hogy képzelőerőd határtalan. Komolyan. Ez annyira ritka,és kivételes hogy valaki ilyesféle szavakból egy remekművet komponál.
Őszintén gratulálok hozzá! :)

irenfi2010. december 5. 22:15

Kedves István!

Padlás vagy pince ,ez olyan mindegy,lomcsendélet vár fent is és lent is :))
Nekem csak pince jutott:( :))
Gratulálok a megadott szavakból íródott versedhez:)

Üdv Irén

Lander_Meryenn2010. december 5. 21:22

A kedvenc helyem mindig a padlás volt,a mai napig szeretek oda felmászni kutakodni, régi emlékeket keresni.
Tetszett a versed!
Sok szeretettel:Mery

Rika2010. december 5. 21:09

Kedves a versed István!Végig a saját padlásomat juttatta eszembe.Csak az enyém rendetlen,a tied meg már versbe van szedve!
Sztel:Rika

Törölt tag2010. december 5. 19:27

Törölt hozzászólás.

ecsetke542010. december 5. 10:30

Kedves István!
Remek a vers,csak gratulálni tudok!Szeretettel Marcsi

KL2010. december 4. 22:50

Kedves Barátom!

Szeretnék arra a padlásra én is felmenni!
Jó lenne egy kicsit körülnézni...
A néma, halott tárgyak, így kapnak életre-lélekre,
mert ügye a gombócnak is lelke van...

Hatalmas vers ez tisztelt Barátom!
...-és még Te mondod, hogy milyen tárgyakról tudok verset írni...

Sok szeretettel ölellek drága Barátom!
Laci (28)

10082010. december 4. 19:36

s még csak a 26. vagyok ?

10082010. december 4. 19:36

István, egy újabb briliáns alkotást olvashattam Tőled...
Azt hiszem Te vagy a megadott szavakból
költők koronázatlan királya...
Remekül megszemélyesítetted az apró halódó
kis tárgyakat... szép csendéletet festettél!
Gratulálok! Zsuzsa

czegledy662010. december 4. 18:59

Gratulálok frappáns versedhez! Marcsi

amalina2010. december 4. 18:00

Bravúros!

P.Clou2010. december 4. 17:53

Nagyon jó olvasni szavakból alkotott verseidet.Én mindig csodálattal teszem,ugyan is a megadott szavak szabta keszekusza kereten belül,pokolian jó művek kerülnek ki a kezeid közül.Nekem te vagy eme vers fajtának a MESTERE.Gratulálok.Zsolti.

nefelejcs2010. december 4. 17:03

Még valami...
Nagyon találó a cím!

nefelejcs2010. december 4. 17:02

Kedves István!
Nagyon kellemes volt verseddel azonusulni, kutatni, bogarászni a múlt ránkhagyott kincsei között a padláson.
Versedet én is megörökítem az utókornak, - nem a padláson!
Szeretettel gratulálok! Anikó

haaszi2010. december 4. 16:47

Csudajó! Nagyon tetszett!

jusziko2010. december 4. 16:31

Jó kis ínyencség!
Padlás-por-szagú lomcsendélet Vallejo-módra.
japcsi-kalap emel :)))))

lira2010. december 4. 15:40

Szenzácós! Nagyon tetszik. Csak gratulálni tudok.
Szeretettel: Éva

19542010. december 4. 15:18

Kedves István!
Csak ámulok, és bámulok.
Megadott szavakból ilyen verset írni,hát igen !
Szeretettel viszem!
Piroska

mamaPc2010. december 4. 14:29

Már megint egy csodát alkottál!Gratulálok versedhez szívvel vittem Ilona.

kreativ552010. december 4. 14:08

Drága István csodás csendéletet festettél ! Az Én értelmezésem szerint a cím talán azért kezdődik az Élettel, mert ezek a tárgyak egykoron az életünk szerves részei voltak. Majd a padlás ''csend'' -jében megpihenve várják az elmúlást, vagy az újra felfedezést. Na és te ezekből a tárgyakból egy csodálatos '' csendéletet'' varázsoltál. Köszönet érte!!! Ági Viszem, de nem a padlásra!

Cothineal2010. december 4. 12:58

Igazán érdekes a vers. Tetszik nagyon. De ha nem haragszol, nekem a cím elrendezése kissé furcsa, ha nem zavaró... ''Csend, élet; csendélet...'' - szerintem, így hangzatosabb volna.
De még 1x mondom, a vers maga nagyon szép, öröm volt olvasni :))
Dávid

Elvont2010. december 4. 12:31

Fantasztikus!

fema19952010. december 4. 11:45

Végignézve a megadott szavakon ezt kihozni belőle...nam semmi.
Gratula:m

Alyz2010. december 4. 10:48

Csak csodállak, némán! :)

Kimana2010. december 4. 09:48

Drága Istvánom!

Én is most ''takarítom a padlást és nézegetem az évek lim-lomjait, próbálom rendszerezni és mindnek a megfelelő polcot megkeresni''!
Pontosan értem és érzem a lényeget.
Szeretettel tettem el magamnak a ''rendrakáshoz'' segítségként!:-)
Ölel, Kili

Golo2010. december 4. 09:44

Csodaszép. Szívedet töröm érte.
Szeretettel: Radmila- Golo

purzsasattila2010. december 4. 09:22

Kedves István!
Ahogy elolvastam ezt a padlás mementót, komolyan felnevettem, mert pont a napokban pakoltam itthon a padláson. Versedben leírtak majdnem teljes egészében passzoltak az akkori látványhoz és érzésekhez. Tán meglestél??? Az biztos, hogy nagy élmény volt olvasni versedet, legalább akkora élmény, mint a padláson keresgélni a régi kacatok között. Érdekes volt beleolvasgatni a 70-es évekből való újságokba, látni a sok kacatot, ami most már tényleg kacat, de megelevenedik azáltal, hogy régi emlékek törnek elő. És ezeket az emlékeket most te is életre keltetted remek verseddel! Természetesen ismét megadott szavakból, ami miatt mindig csodállak! Valahogy életet tudsz lehelni még a legsilányabb szóba is. Mint ahogy már Miklós is mondta előttem, te a szavakból találod meg a témát, míg mi általában az érzéseinkhez keressük a szavakat.
Remek versedet vittem is magammal, természetesen nem a lomok közé, hanem a kedvencekhez!
Baráti üdv.
Attila (a szerencsés 13-as)

miriam2010. december 4. 09:20

István ! El vagyok ragadtatva! Életet leheltél minden egyes ''kacatba'' és én oly szívesen voltam a ''poros padláson'' az elmúlt évek ''csendéletei'' között.
Páratlan ahogy írsz... ahogy látsz és láttatod gondolatodon keresztül azt a képi világot... érezni, tapintani lehet...
Gratulálok - szeretettel ! Miriam

1943sedimre.2010. december 4. 09:10

Csoda jóóó!!! Ez az amit soha nem tudnék megcsinálni! Megadott szavakból (és milyenekből?) ilyen hangulatú, ilyen tökéletesen költői művet alkotni! Visszaadja a vers értékes lényedet, de a világ lényegtelenjeit is magasra emeli! Nagy vagy! És versed is az! A szív csak jelkép. Az elismeréssel átölelt baráti üdvözlet melléklete! Imre :-)))

stapi2010. december 4. 08:39

Kedves István Barátom!

Amit lehetett, elmondtak előttem. Én csak annyit tennék hozzá, hogy ilyen limlomok akadnak az ember életpadlásán, az emlékeiben is. Rég nem aktuálisak, mégis őrizzük őket. Időnként megelevenednek egy-egy beszélgetés, vagy akár csak egy pihentető mélázás alkalmával.
Gratulálok nagyszerű alkotásodhoz!

csillogo2010. december 4. 07:40

Kedves István páratlan érzékkel nyúlsz a szavakhoz - életre keltettél minden tárgyat!
Nagyszerű ez a versed is - szeretettel gratulálok!
Marika

gota2010. december 4. 06:54

Hát tudod,csak annyi, baromi jóóó megint!
Kalaplengetés és pukedli előtted!
Ja meg egy ölelés és tördicske!
Ágota

rildi2010. december 4. 06:51

Drága István!
Ismételten elkápráztattál! Páratlan érzéked van a megadott szavakhoz, művészi rangra emeled ezt a játékot. Nem győzök gyönyörködni szókincsedben, amivel poros, avítt lomokból csendéletet tudsz varázsolni. Gratulálok!
Mindig nagy szeretettel jövök verseidhez: Ildi

mezeimarianna2010. december 4. 06:48

Nagyszerű vers,gratulálok!!!

alberth2010. december 4. 01:49

Kedves István!
Nagyon megy neked ez a megadott szavakkal való versírás. Egyszer én is próbáltam a fórumban, de ki tudja, hol van már, hányadik oldalon. Sikerült ugyan, de innen jól tudom, hogy nem könnyű, eléggé megköti a variációs lehetőségeket. De te mindig ki tudsz belőle hozni valami újdonságot. A lomcsendélet különös hangulatú, kissé szatírikus rásegítéssel még kedvessé is teszi a lomokat.
Gratulálok versedhez!
Alberth

Vallejo(szerző)2010. december 3. 23:05

Levente Kedves Barátom!

Véled kiegészül a folyamat. Kapok tíz szót, megelevenedik egy képi világ, érezni is kezdem ,nemcsak látni, megírom, megjelenik, Te hozzászólsz de úgy hogy megríkatsz. Mi ez? Hatás, kölcsönhatás, visszahatás!
Mit mondjak nagyon jól esett!
Köszönetem!

meszeletra2010. december 3. 22:52

Kedves István Barátom!

Már csak azért is hálás feladat moderátornak lenni, mert az ember elsőként olvashatja a verseidet.El is olvastam többször is, jóval a megjelenés előtt, és valahányszor csak ámuldoztam a soraidon.
Roppant vizuális alkat lehetsz, hogy tíz adott szó nyomán el tudod dönteni, hogy most gyerünk ki az erdőbe, vagy jelen esetben másszunk fel a padlásra.Amit pedig ott látunk vagy inkább elképzelünk, örökítsük meg azon nyomban. A magánházban lakó vidéki ember valóban a padláson tárolja mindazokat a filléres emlékeit, amelyek úgy a szívéhez nőttek, és amelyektől vonakodik megválni.Már régen nem értékek, de az övéi még most is, lim-lom állapotukban is.Nagyszerű érzékkel leltároztad fel ezeket az értéktelen holmikat, amelyek csakugyan a pornak és pókhálónak kínálnak tartózkodási felületet.De itt többről van szó, mint egyszerű felleltározásról.A versed által ezek a csecsebecsék, kacatok mind-mind megelevenedtek, életre keltek, csaknem kincsekké váltak.A végére már egy olyan érzésem támadt, mintha nem is egy poros, pókszőtte padlás ''fedélzeten'' járnék, hanem egy kincstárban.
Ha ezentúl valamiért a padlásra fogok menni, ígérem, Te és e remek versed jut majd eszembe, amelyhez őszintén gratulálok!
Szeretettel: Levente

Vallejo(szerző)2010. december 3. 22:31

Kicsi Kingám!
Már ezért érdemes volt megírni!
Örülök hogy eljöttél!

Kicsikinga2010. december 3. 22:20

Az ''Élet'', a ''csend'', a ''csendélet'' az Te vagy magad!
Minden egyes szó Téged szól, a Te lelkedet kapja kölcsön(?) egy csodálatos történet megírásához, amit remek versben társz elénk!
Életre kel minden! És az, az én szívemnek a legkedvesebb!
Így tudott beszélni nekem most egy poros, fülledt padlás minden egyes ''lakója''!
Már megint fantasztikus volt az élmény! Köszönöm szépen!

Vallejo(szerző)2010. december 3. 21:50

Kata!
Megfejtetted ennek a fajta verselésnek a lényegét.
Pontosan, szó szerint ez a lényeg!!!!!!!
Hálás vagyok!

Miklós! A szavaid mérvadóak a számomra, ez nem túlzás. Ha meg ilyen kedve hozzászólást írsz, pláne ha Te is megtalálod az érem másik felét, miszerint a szavak elindítanak egy filmet bennem és megadják a témát, akkor még szeretem is a hozzászólásod.
Köszönetem!

19702010. december 3. 21:40

Komolyan, ahogy most újra olvaslak és olvasom a megadott szavakat, elámulok azon a gondolat- és érzésvilágon ami benned lakozik!Hiszen a megadott szavak csak szavak...bennünk válnak, belőlünk élednek történetté, s lesz valami egyedi,a magunk életérzései versben-de azok teljes egészében mi vagyunk!
:-)

koszeghymiklos2010. december 3. 21:31

Kedves István!
Van egy olyan érzésem, hogy ami másnak rettegést, félelmet és önbizalom-hiányt okoz, az téged inkább felvillanyoz! A megadott szavakra gondolok. Szerintem veled direkt jót tesz az, aki felkínálja számodra a lehetőséget. Az ember általában a támákhoz keresi a megfelelő szavakat, te meg a szavakban leled meg a témát. És milyen jó kis semmit mondónak tűnő témát.
Hát, így kell ezt csinálni! Mit nekünk itt nagy életkérdések, meg ilyen marhaságok! Ugyan minek filozofálgatunk mi itten kérem szépen az életről, amikor vannak lim-lomok is a viklágon, amikből gyönyörű remekművet lehet alkotni.
Na, nem is dícsérlek tovább, mert még nagyon a fejedbe száll! De most a kötözködést - bármilyen piszok, kemény szívem van - most kénytelen vagyok mellőzni.
Baráti szeretettel üdvözöl:
Miklós
Azt hiszem kettes.

19702010. december 3. 21:24

Hihetetlen vagy!:-)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom