Szerző

Varga Z. Lajos

Életkor: 70 év
Népszerűség: 287 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1030 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (15)

Varga Z. Lajos

In memoriam Hemmert János

Hová tűntek az ásotthalmi felhők,
A fák fölött szitáló ezüst-kékes, lila-vörös,
Hová tűnt a piros Tiszában a Napot fürdető város
Veled minden és a mindenség az egekbe költözött.

A nagy kollázs-alkotó átollózta vigalmas életed,
Lehettél volna Amerikában alkotó Művész - Isten, zseni,
De a lengyel lángolásból szelídült, délalföldi délibáb-
porból lett férfi arcéled, itt lett hétköznapi és isteni.

Még találkoztunk az álmos szeptemberi utcán,
Gyötört árnyékod piszkálta némi gyatra fény,
Halk szavakat váltottunk, homályos szemeidben láttam,
Már nincs tovább semmi, és nincs tovább remény.

Fogaskerekeiddel őrölted az időt, fejedben hajszálrugók,
Vézna alumínium rácsok mögött vergődtek képeid,
Most Picasso, és Dali ölelget, s harsogják,
Azt a hétszázát, azt a mindenit!

2010. késő őszén, Hemmert János festőművész barátom halálhírekor...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


tengerszem2013. június 1. 12:35

''Lehettél volna Amerikában alkotó Művész - Isten, zseni,
De a lengyel lángolásból szelídült, délalföldi délibáb-
porból lett férfi arcéled, itt lett hétköznapi és isteni.''

Gratulálok, csodálatos!
Gabi

kistenkes2013. június 1. 12:34

Most Picasso, és Dali ölelget, s harsogják,
Azt a hétszázát, azt a mindenit!
Ennél szebb emléket nehéz lett volna állítani egy igazi művésznek Frici

Reva012013. május 21. 06:37

Nagyon szép....

karolyfi2010. december 19. 01:41

Szép urna.

nemojano2010. december 14. 12:04

Október 15-én elhunyt Hemmert János grafikus, kollázsfestő.

A szegedi művész 1927. január 5-én született Szekszárdon. Tanulmányait a szegedi tanárképző főiskolán végezte. 1988-ig végzett pedagógiai tevékenységéért kitüntetésekben részesült.
Az 1950-es évek eleje óta szerepelt különböző tárlatokon.
A Szegedi Pedagógiai Főiskolán Vinkler László és Kopasz Márta volt a mestere.
1958-ban miniszteri dicsérő oklevelet, és lengyelországi utazást kapott. A Nowa Huta-i modern festőművész, Kruciak műtermében ismerkedett meg a kollázsfestészettel.
Hemmert János 1962-től nyugállományba vonulásáig, 1988-ig a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium rajztanára volt. 1985-ben kiváló lánghegesztő vizsgát tett szoborkészítéshez. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1959), kapott miniszteri dicséretet kiváló munkájáért (1981). Egyéni tárlataival Szeged mellett Szekszárdon, Kiskunhalason, Gödöllőn, Hódmezővásárhelyen és Budapesten is szerepelt. 1990-től a JATE Régészeti Tanszékének külső előadója volt.

silverstallone2010. december 11. 19:04

Szép emlékezés

nemojano2010. december 9. 20:38

Két gyönyörű grafikáját őrzőm! Tőle kaptam. Megható és szép sorok!

Guvat_Hajnalka2010. december 8. 20:57

Nincs szó.... csak a könny, mi fájón hull alá, és a halovány mosoly, mely idézi a barátság sosem múló emlékét.
Gratulálok!
Hajni

fema19952010. december 7. 17:42

Én nem ismertem, de Neked sokat jelenthetett a barátsága. Ezt éreztem ki a versedből.

alberth2010. december 6. 21:56

Kedves Lajos!
Búcsúztató versed méltó a szomorú alkalomhoz!
Nyugodjék békében és fogadd részvétemet barátod halála alkalmából. Megrázó soraid nekem is eszembe juttatják az életút végét. Egyszer mindannyian elmegyünk, csak hajlamosak vagyon erről olykor megfeledkezni. Talán kellenek is az ilyen önfeledt időszakok....
Gratulálok versedhez, nagyon szép méltatást és összefoglaló lírai megemlékezést írtál!
Alberth

purzsasattila2010. december 6. 21:31

Így ismeretlenül is kívánom, nyugodjék békében!
Gratulálok ehhez a szép megemlékezéshez!
Attila

szebarb2010. december 6. 20:30

Igen Lajos, ez vagy Te. Csupa lélek, csupa szív, csupa szellem, tudás, elme.

És barát vagy, igazi, tudom.
Veled érzek.
Tudod.

Barbara

szalaikincses2010. december 6. 20:19

''
Még találkoztunk az álmos szeptemberi utcán,
Gyötört árnyékod piszkálta némi gyatra fény,
Halk szavakat váltottunk, homályos szemeidben láttam,
Már nincs tovább semmi, és nincs tovább remény.

Fogaskerekeiddel őrölted az időt, fejedben hajszálrugók,
Vézna alumínium rácsok mögött vergődtek képeid,
Most Picasso, és Dali ölelget, s harsogják,
Azt a hétszázát, azt a mindenit! ''

Nagyon megérintett!

mezeimarianna2010. december 6. 02:05

Szépen emlékeztél róla...Sajnálom...

ambrus.magdolna2010. december 5. 16:56

Üdvösséges dolog , megemlékezni és te Kedves Lajos ! ...gyönyörűen meg alkottad ezt a csodálatos verset!
Nyugodjon Békében !
Hemmert János festőművész!
Szomorúan szép versedhez Gratulálok!

amalina2010. december 5. 16:53

Méltó megemlékezés. Szép, férfias. Gratulálok!: Sch. Éva

Kicsikinga2010. december 5. 14:57

Szégyellem, nem ismertem a művészt, de Te gyönyörűen írtál Róla!
Nyugodjék békében!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom