Szerző
Vers

A verset eddig 679 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Keszthelyi-Mangó Gabriella

Nocturne

a hangok vezetik az utat -
itt egy kuvik kiállt, ott egy béka brekeg,
a tó csak csendben ásít, lélegzését érzem,
ahogy mezítláb a partjához megyek.
didereg az este,
s felhőtakaróban fáznak fenn a csillagok,
csak sejted hol lehetnek, homályos kis fények,
egész valójukat nem láthatod.
olyan egyszerű lenne,
elbújni most szépen, el a sok kis fűszál között,
összekuporogni, csendben meglapulni,
míg az éjjelhez a hajnal beköszönt.
a nemlét vagyok itt e fekete mélyben,
s míg bőrömbe szívom az esti földszagot,
olyanná leszek mint a bokrok, a fák
és minden apró élet,
amit hátán a föld eddig hordozott.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gabirostas2011. január 15. 10:46

Része vagyok a mindenségnek, és a mindenség a részem....

mezeimarianna2010. december 6. 02:08

Tetszett,gratulálok!!!

gota2010. december 5. 19:16

HMMMM!!!!
Vittem
Ágota

1943sedimre.2010. december 5. 16:37

Tetszett! Nagyon! Grat. Imre :-)))

czegledy662010. december 5. 14:54

Gratulálok szépen megírt versedhez. Marcsi

Kicsikinga2010. december 5. 14:53

Gyönyörű nocturne!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom