Szerző
Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin

Életkor: 61 év
Népszerűség: 289 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 4976 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Aranyosi Ervin

Hóember születik

Hófehér hópihék szállingózva hullnak.
Bokrok, fák, háztetők fehérbe borulnak.
Az utat, a járdát vastag hó takarja.
Csak szélúrfi játszik, itt-ott felkavarja.
Lám, nyílik egy ajtó, vidám ricsaj támad:
apró gyereksereg indul a világnak.
Ők még óvodások, várták már a havat,
remélik, hogy könnyű, puha, s könnyen tapad.
Felöltöztek szépen: Kesztyű, kabát, sapka,
Sál került nyakukba, csizma lábaikra.
Kell is a védelem, kinn a nagy hidegben -
Vidám várakozás csillog a szemekben.
Óvónéni is jön - együtt szőttek tervet:
hogy egy hóemberbe életet lehelnek.

Apró kesztyűs kezek havat markolásznak,
próbálják formálni. Kesztyűs kézzel bánnak
a friss puha hóval, ami összetapad,
s láttán a sok ovis mosolyra is fakad.
Apró hógömböcskék vannak a kezükben,
s rögtön huncutságok járnak az eszükben.
Megdobom a Jancsit - gondolja Juliska -,
a Pirit, a Petit - hosszú lesz a lista.
Repül a hógolyó, s jön a válasz rögtön,
hócsatában bátor a nagyobb s a pöttöm.
A szemek csillognak, arcok kipirulnak,
hóból készült golyók egyre szállnak, hullnak.

A nagy hócsatának sose lenne vége,
de a hóembert is építsük meg végre!
- Szól az óvónéni - s egy hógolyót görget.
A hó, amerre elmegy, nem lepi a földet.
A golyóra tapad. Nő az istenadta -
nem is kis hógolyó már, hanem egy nagy labda.
- Gyertek, segítsetek, alig bírom tolni! -
S lám, a kis lurkóknak nem kell többször szólni.
Tolják, kerekítik, át sem érné karjuk -
Megnő a hóember, ha nagyon akarjuk!
Kész van az első gömb - ez lesz majd a lába,
ezen jön jövőre velünk iskolába.

Gyúrjuk meg a törzsét, induljon a henger! -
Újabb gömbbel bővül az épülő hóember.
Törzsére nagy fej kell: a hóember kapja! -
Nehogy rácsússzon a nagy vödör kalapja!
Sárgarépa orra, feketeszén-szemek,
ügyesen felrakják, apró, kesztyűs kezek.
Szájat is rajzolnak, hogy tudjon beszélni,
De míg karja nincsen, addig nem fog élni.
Gyúrnak neki azt is, törzséhez tapasztják -
Jaj, a cirokseprűt az ajtónál hagyták.
Az is előkerül és nagy sikert arat -
Kell, hogy a hóember söpörje a havat.

Elkészült a nagy mű, szépen körbeállják,
titokban a fiúk őt is megdobálják.
De nem árt meg neki, sőt, mintha nevetne,
úgyis az a vágya, hogy kisgyerek lehetne.
A délelőtt elszállt, ebéd várja őket,
beterelik szépen a hó-építőket.
Be nem áll a szájuk, annyi volt az élmény -
Kint meg egymagában füstölög a kémény.
A hóember körülnéz - nem alussza álmát,
birtokba veszi a havas birodalmát.
Reménnyel szívében a holnapot várja -
Ha lesz még elég hó, neki is lesz párja.

2010. december 2.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


tozsa2010. december 9. 10:41

Ha szabad megjegyeznem, hasonlóan írunk. Te is a tél szerelmese lehetsz mint én.

haaszi2010. december 8. 18:10

Gratulálok aranyos versedhez!

mezeimarianna2010. december 8. 03:52

Nagyon élethű,gratulálok!!:))

piroska712010. december 7. 18:55

Kedves,aranyos vers!Fogadd gratulációmat!Piroska(2)

Kicsikinga2010. december 7. 17:46

Nagyon aranyos, és csupa szeretet a versed!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom