Szerző

R. István

Életkor: 29 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 452 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

R. István

Későre jár...

Későre jár, lassan éjfélt üt az óra,
De elmém nem enged térni nyugovóra.
Porba vesző fények
Csábítanak, hogy értük éljek,
S lelkük kínzó sürgetése
Magával húz engem a mélybe.

Oly színes ez az éjszaka.
Lassan belém ivódik a káosz szaga,
Óvatosan vállamra teszi kecses acélujjait,
És szétfeszíti velük lelkem húrjait.

Lépteim zaját lassan elnyeli az éjszaka,
S helyében tombol az ürességtől mostoha
Lét. Meggyötör minket újra és újra,
S lelkünket untalan tépi, rágja, fúrja.
Mert biztat, hogy élj.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


spike000(szerző)2011. július 12. 00:10

Nagyon szépen köszönöm!:)

mezeimarianna2010. december 11. 05:23

Nagyszerű vers,gratulálok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom