Szerző
Vers

A verset eddig 801 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Pozsonyi Gábor

Szükség

Szükségem van a boldogságra,
mint gyertyának a gyertyalángra,
mint nyárnak a napsütésre,
kedvesnek az ölelésre.

Szükségem van a szeretetre,
mint ártatlannak kegyelemre,
mint növénynek az esőcseppre,
hóembernek a hidegre.

Szükségem van az életre,
mint a méznek a méhekre,
mint anyának a gyermekére,
Atyának az Istenére...

Boldog szeretnék lenni,
csupán ez az, mire vágyom,
és bármit megtennék,
ha lenne végre párom!

Boldogság,gyere haza...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


PozsonyiGabor(szerző)2016. február 23. 17:11

Október 23. e napon,
kinézek az ablakon.
Mindenütt piros-fehér-zöld lepel,
egy egész nemzet ünnepel.

56-ban ezen a napon,
ha kinéztek az ablakon,
jöttek a tankot és fegyverek,
nem élte túl se felnőtt,se gyerek.

A cél szentesíti az eszközt,
de a cél most itt van,szemközt.
Kiüzni innen minden rosszat,
minden komcsit,kik gonosszak. Felszabadulni tőlük végre,
ehhez folyt egy ország vére.

56-ot elismerni,
És mindenkinek megismerni,
Tanulni belőle nagyon sokat,
Elzavarni az árulókat!
Megvédeni szent földünket,
Életünket és vérünket,
Ezt a kettőt a hazáért,
Szeretett Magyarországért.

Október 23,e napon,
Kinézek az ablakon.
Ma bárhova elmehetnék,
De ez a nap egy örök emlék,
Köszönjük meg őseinknek,
Nemzetünk nagy hőseinek,
Hogy mindezt lehetővé tették,
És az utódaik megértették,

Tudjuk mit jelent ez ma,
Szabad ország,szabad haza,
Nincs már senki rémuralma,
Kihalt innen a diktatúra,
Fegyvert fogni sem kell nekünk,
Megtették ezt már helyettünk,
Ma csak emlékezzünk csendben,
Boldogan,hogy minden rendben.

PozsonyiGabor(szerző)2016. február 23. 17:10

November 4.,e napon
Kinézek az ablakon.
Mindenütt fekete lepel,
Egy egész nemzet gyászban hever.

Felocsúdni nem lehet,
Legyőztek a fegyverek
Jött egy gyilkos hatalom,
Levert lett a forradalom.

Jöttek tankok és puskák.
Haltak anyák,apukák.
Haltak sokan gyermekek
Felfogni ép ésszel nem lehet.

Lánctalp tapossa kis testét,
Nem élhette meg az estét.
Nem élte meg az éjszakát,
Érezni lehet a vér szagát.

Látni a szörnyű képeket,
Véres arcokat,de szépeket,
Ők hittek egy szabad világban,
Most sírjuk fölött is virág van.

Emlékezzünk ma létükre
Életükre és vérükre,
Amit szabadságunkért áldoztak.
Legyenek örökké áldottak!

PozsonyiGabor(szerző)2016. február 23. 17:09

November 15,e napon
Kinézek az ablakon!
Mindenütt nemzeti lepel.
Magyarország az EB-re menetel!!!!
November 15,mit látok...
Elhagyott minket végre az átok.
Kedves magyar válogatott,
Isten áldása szálljon rátok!
Kitartó magyar szurkolók,drukkerek.
Megérdemeltétek,járt ez már nektek!
Ott van a csapatunk egy világeseményen.
Ünnepeljünk hát hangosan,serényen!
Kiáltsunk együtt,hogy szép volt fiúk,
Franciaországba vezet az út!
Feltámadt újra labdarúgásunk.
És ezzel nemzeti identitásunk.

PozsonyiGabor(szerző)2016. február 23. 17:07

Szívesen igénybe venném a CSOK-ot,
De ahhoz még kellene kapnom egy csókot,
Vagy többet és többet,amennyit lehet,
A sok csók után majd jöhet a gyerek.
Persze kell hozzá valaki,akit csókolhatok.
Kit képekkel soha nem pótolhatok.
Egy ízig-vérig nő,hű magyar lány.
Ki tán e világon vár valahol rám.

Ha megtalálom,boldogok leszünk.
Közösen ezért mindent megteszünk.
Lesznek szép gyermekeink,szép otthonunk.
Vigyázunk egymásra,míg meg nem halunk.
Boldogságunknak nem lesz határa.
Istenünk útjait előttünk kitárja.
Haladunk az úton a szép jövő felé.
És soha sem nézünk már hátrafelé.

Én is így élek,e szemlélet szerint.
Melyben Isten is gyakran,és sokat segít!
Soha fel nem adni,mindig csak menni!
A céljainkért mindent megtenni!
Boldogság,és másoknak örömöt okozni!
Ez a két fő célom,lehet ezt fokozni?

Talán lehet,de biztos,hogy kell?
Tüzzünk ki egy célt,és azt érjük el!
A feladathoz végre nőljünk már fel!
Előre emberek,
szeretettel!

PozsonyiGabor(szerző)2016. február 23. 16:59

A szívek már régen összetörtek.
A boldogság képe elillan.
Messze a vágy,az önös érdek.
Egy örömkép néha bevillan.

Mosolyok mögött ezernyi bánat.
Szívszórító szerelmek százaiban.
Látni mások boldogságát,
Hinni,nem csak álmainkban.

Vágyaink netovábbja gyakran előttünk áll.
És szeretnénk megérinteni mosolyát.
De tudjuk,ő nem ránk vár.
Csak mi várjuk mindig a csodát.

Hiába minden próbálkozás,
A siker mindig elmarad.
Lehet az életben mindenben első,
Ha a boldogtalanság elragad.

Feladni akkor sem szabad,
Míg a halál el nem választ.
Ha felteszik a kérdést,hova tovább?
Te tudod. Mondd a választ!

A Nap is mindig szépen ragyog,
csak olykor takarja a pára.
De felettük az ég szép kék.
Mert a remény hal meg utoljára!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom