Szerző

Hajdú Levente

Életkor: 54 év
Népszerűség: 120 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 791 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (16)

Hajdú Levente

Fehér akácok

Fehér akácok, mivé lettetek? -
leráztátok már zöld lombterhetek.
Csak kérges tövisruhátok maradt,
s holtszáraz avar ágatok alatt.

Hányszor bolyongtam mélán köztetek,
s csak sírni vágytam, mint az özvegyek.
Hányszor ért itt a fázós alkonyat,
s figyeltem szitakötő-táncokat.

Ti vagytok mindig édes börtönöm,
hozzátok űz sóvárgó ösztönöm.
Az elmém bennetek szül verset is,
s ártó eszmét bennetek csendesít.

Ígérem, hogy hozzátok hű leszek,
s ha nem jövök, akkor csak üzenek!
Tudom, hogy ti már értitek szavam,
mert egy a nyelvünk: örök, kortalan.

Már szél poroszkál törzsetek körül,
s ti álltok mégis rezzenetlenül.
Hűvös varázsotok immár hamis,
De nekem szépek vagytok... akkor is!

2010. november

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


meszeletra(szerző)2011. július 2. 22:40

Akkor rokonlelkek vagyunk, kedves Boglárka! Köszönöm!

Törölt tag2011. július 2. 21:54

Törölt hozzászólás.

meszeletra(szerző)2010. december 31. 19:01

Kedves barátom, Attila!

Nagyon örvendek, hogy te is a természet szerelmese vagy.Bizony a természet megnyugtat, lecsillapít, energiával tölt fel. Én is visszajáró vendége vagyok a természetnek, az erdőnek. E fenti verset is onnan ''hoztam''.Köszönöm kedves méltató szavaidat!
Barátsággal: Levente

purzsasattila2010. december 31. 16:07

Kedves Levente Barátom!
Rettentően megfogott ez a szép versed is!
Tudva, hogy te is mennyire szereted a természetet, nem volt meglepetés számomra, hogy ilyen szépen személyesíted meg kedvenceidet!
De teljesen megértem rajongásod, mert ha megnyugodni vágyok a hétköznapok gondjai közt, engem is csak a természetben bolyongás tud megnyugtatni, feltölteni. Az a szépség, tisztaság, harmónia, ami ott a fák között árad, valahogy átragad az emberre!
Gratulálok versedhez!
Baráti üdv.
Attila

meszeletra(szerző)2010. december 25. 11:34

Örvendek, kedves janosp, hogy a versemet épp olyannak találtad!Köszönöm jöttödet!Boldog karácsonyt!

janosp2010. december 25. 11:07

Azokat a verseket olvasom, amelyekhez nem szükségeltetik értelmező szótár! Így akadtam erre is. janosp ( az ünnep közepén.... BUÉK)

meszeletra(szerző)2010. december 21. 17:23

Kedves Katalin, köszönöm szeretettel a gratulációt és a pozitív véleményt!

M.Katalin2010. december 21. 17:15

Kedves Levente!
Túljutva a többszöri olvasat,és a versedhez fűződő pozitív megnyilvánulásokon keresztül,magam is csak pozitív véleményt mondhatok!
Gratulálok nagyon szép versedhez,amit remek keretbe öntöttél!
Szeretettel:Kati

meszeletra(szerző)2010. december 21. 12:07

Szóval hogy pontosítsunk: több versem esetében a stílus koppintását is bevállalom, hiszen ha csak annyi történik, az még messze áll a plágium fogalmától, ám e vers esetében még annyi sem történt. Az ihletet maradéktalanul abból merítettem, amiről a vers szól: az akácokból. Amúgy jó a ráérzésed, mert Juhász Gyula is, Szép Ernő is békésen megfér a lelkemben. Köszönöm, hogy visszatértél!

Törölt tag2010. december 21. 11:21

Törölt hozzászólás.

meszeletra(szerző)2010. december 20. 23:14

Kedves Germain, tudatosan senkinek a stílusával nem fűszereztem a versemet, ám ha mégis úgy érzed, az csak a véletlen műve! Köszönöm, hogy itt voltál és megosztottad a véleményedet!

Törölt tag2010. december 20. 22:00

Törölt hozzászólás.

meszeletra(szerző)2010. december 18. 16:15

Kedves Margó, köszönöm szívből úgy a gratulációt, mint a jókívánságot! Kívánok én is számodra meghitt, boldog karácsonyt! Levente

manco2010. december 18. 14:42

Kedves Levente!
Kedves versedhez Gratulálok.
Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánok: Margó

meszeletra(szerző)2010. december 15. 15:00

Nagyon örvendek, hogy idetaláltál, kedves Sunil!
Véleményed sokat jelent számomra!
Köszönöm szeretettel a szavaidat meg a szívet!

sunil2010. december 15. 13:59

Csodálatos a versed, Levente Kedves, az a fajta, mely nem tűri a szót, csak szép, eleven szívet érdemel; hála Neked, szíved már '' beleélted '', mellé még egyet, én is adok!-:)
Szeretettel:sunil

meszeletra(szerző)2010. december 15. 11:17

Nagyon köszönöm, kedves Erika, méltató szavaidat!Igen, azt hiszem, ezekről a fehér akácokról nem lehet eleget beszélni vagy írni.Mert szépségükkel, nagyszerűségükkel minden szeretetet meghálálnak!

meszeletra(szerző)2010. december 15. 11:12

Kedves Barátom!

Örülök, hogy ismét számot adtál a természet és a versek iránti elkötelezettséged felől!Igen, bensőséges viszonyban állok a természettel, ezt nem nehéz észrevenni: nekem egy lefosztott kopár táj is többet jelent, nagyobb élményt nyújt, mint másoknak egy vadregényes vidék.Ha csak tehetem, igyekszem meg is örökíteni úgy vizuálisan (fotókon), mint érzelmileg (versben).Köszönöm szépen szavaidat!
Szeretettel: Levente

Pera762010. december 15. 09:51

Gratulálok, tiszta rímek, csupa ritmus, zene és tartalmas.
Azok a fehér akácok! Ildinél is megjelentek, itt is...

Vallejo2010. december 15. 07:54

Kedves Levente!

Ha nem fejted ki ilyen szép sorokkal, a kötődésedet akkor is megértettem volna. Versed a helyről szól. A hely ott az akácok között, ahol a lélek otthonra lelt, s mindig visszatérésre ösztönöz. Az Elfutottam versem jut az eszembe, ugyanazt az érzelmi töltést érzem nálad is. Igen a hasonló gondolatok számos alkalommal bizonyítást nyertek nékem.
A természeti képeid olyan érzelemgazdagon jelennek meg a versedben, hogy a kívülálló is vágyik látni a Te akácosodat, érezni a Te érzéseidet.
Nagyon jó alkotásnak vélem!
Szeretettel és barátsággal: Vallejo (14)

Mygan2010. december 14. 15:49

:)

meszeletra(szerző)2010. december 14. 12:21

Örömmel és szeretettel láttalak Téged is, kedves Zsuzsa!Köszönöm, hogy eljöttél!

szzs2010. december 14. 12:05

Kedves Levente! Sóhajos vallomásod olyan emberi, hogy csak tisztelegni lehet előtte! szeretettel lelteszem emlékeim közé: ZSuzsanna

meszeletra(szerző)2010. december 14. 10:18

Szívből köszönöm szép szavaidat, kedves Zsuzsa!Örültem Neked!

10082010. december 14. 09:39

Kedves Levente!
Mélyen megérintett szeretetteljes
tiszteleted a fehér akác iránt
Nagyon szép, szívvel gratulálok!
Üdv, Zsuzsa

meszeletra(szerző)2010. december 14. 07:23

Hát igen: minek a szív, ha úgy fáj? De szerintem még a fájó szív is jobb, mint szívtelenül élni.Én mindenesetre jó szívvel, szeretettel láttalak, Fruzsi kedves!Köszönöm, hogy eljöttél! Levente

meszeletra(szerző)2010. december 14. 07:18

Köszönöm szépen, kedves Marianna!Örülök, ha tetszett!

zsomcike2010. december 14. 05:54

Kedves Levente, míg a versed olvastam, a lila akácokat dúdoltam magamban. ''Minek a szív ha úgy fáj'' Szeretettel, szívvel Fruzsi

mezeimarianna2010. december 14. 01:09

Gyönyörű vallomás,dallamos.Jó volt olvasni.Gratulálok!!

meszeletra(szerző)2010. december 13. 23:15

Nagyon köszönöm, kedves Albert, hogy mindezt elmondtad! Az akác szépségén, illatozó fürtös virágzatán túl nagyon hasznos növény is, hiszen mint tudjuk, a legfinomabb mézünkhöz szolgáltatja az alapanyagot, továbbá nagyszerűen megköti a futóhomokot.Vízigénye nem számottevő, ezért csapadékszegény vidéken is megél.Tájainkon mintegy 400 éves múltra tekint vissza, őshazája az Újvilág.

alberth2010. december 13. 22:57

Még most is ott van a lila akác, csak télen mégis olyan fehérek az ágak, mint versedben. :-)

alberth2010. december 13. 22:54

Kedves Levente!
Így tél derekán igazán kellemes olvasni versedet. Hajlamos lennék épp ezért elfogult lenni, ezért olvastam el újra, de valóban nagyon szép vers. Szeretem az akácvirág illatát. A feleségem lánykorában lila akác nyílt az ablaka alatt. Talán az is vonzott még rajta kívül.:-)
Gratulálok! Alberth

meszeletra(szerző)2010. december 13. 20:45

Nagyon örvendek és köszönöm, kedves Éva!

Hevocka2010. december 13. 19:04

A változást elfogadó versed nagyon tetszik
Üdv É

meszeletra(szerző)2010. december 13. 18:14

Nagyon kedves vagy, Anikó!
Bizony, már oly sokszor elvarázsoltak, ugyanis csaknem egy évtizedig az erdő szomszédságában éltem, és májusban, az akácvirágzás idején a legkisebb szellő is felém hozta a bódító virágillatot.Sajnos ott kellett hagynom az erdőt, de azért nem lettem hűtlen hozzá: gyakran visszajárok kedves barátomhoz.Nagyon köszönöm, hogy Te is visszajársz a verseimhez! Szeretettel láttalak!

nefelejcs2010. december 13. 17:45

Kedves Levente!
Ez egy szívből jövő vallomás!
Biztos vagyok benne, hogy az akácok ezért el fognak téged bűvölni, hófehér ruhájukkal, és el is varázsolnak majd az illatukkal. Megérdemled.
Szeretettel olvastam, mint mindig: Anikó

meszeletra(szerző)2010. december 13. 17:15

Tehát helyesen: az év minden szakában.Elnézést a hibáért!

meszeletra(szerző)2010. december 13. 17:14

Igen, az év minden szokában pompás érzés egy akác- vagy hárserdőben céltalanul bolyongani, de a virágzásuk idején valami elképesztő élményben lehet részünk, hiszen eggyel több érzékszervünk is bekapcsolódik az érzékelésébe.Köszönöm, kedves Zsanett, hogy megosztottad saját élményeidet!

meszeletra(szerző)2010. december 13. 17:05

Így van, kedves Kinga: szeretnünk kell a természetet, annak szépségeit, mert bőkezűen meghálálja.És nem csak azért, hanem mert egyszerűen szép, és az embernek is barátja.Nagyon köszönöm, hogy eljöttél és itthagytad kedves szavaidat!

cedrus492010. december 13. 16:58

Ez olyan remek, hogy el kellett mentsem a versgyűjtő honlapomba magam, és mások örömére!

Fantasztikus, ahogy versbe, szinte dalba foglaltad vonzódásod a természethez. Én is imádom az akácokat..és a hársakat..valami különös érzés lesz rajtam úrrá köztük: fürdőzöm az illatukban, dallamot varázsolnak a fülembe, miközben emlék- és álomképeket hoznak elő..
Grat.! -5-

Kicsikinga2010. december 13. 16:43

Én megkönnyeztem ezt a csodát! Igen! Így ''kell'' beszélgetni a körülöttünk lévő szépséges fákkal virágokkal állatkákkal és így kell ''özvegyi könnyeket'' ejteni, hiszen hatalmas szereteted siratja őket!
Nem lesz olyan sokára, és újra megörvendeztetnek Téged, de addig is tudom, hogy minden pillantásoddal megöleled ''őket''!
Gyönyörűt írtál, és gyönyörű a lelked!

meszeletra(szerző)2010. december 13. 14:00

Nagyon szépen köszönöm, kedves Imre! Ő is ugyanígy simogat engem, tehát a simogatás kölcsönös.

1943sedimre.2010. december 13. 13:29

Kedves Levente! Nagyon szépen ''simogatod'' meg a természetet ezzel a remek verseddel! Szívből gratulálok és megőrzöm! Imre

meszeletra(szerző)2010. december 13. 13:10

Ildikó drágám!
Igazán mélyen meghatottak kedves szavaid! Milyen jó tudatosulni azzal a ténnyel, hogy a természet igazi varázsának hamiskás szóbeli kifejezése sok emberben milyen mély vonzalmat indít el iránta.
A természet, az erdő varázsa rám is tud mélyen hatni - ezért is járok oda mindig, amikor tehetem.Bár a hasonlat egy holdbéli tájat idéz, de nekem a természet mindig a nyugalom tengerének számított, úgy, ahogy e versben is vallottam róla. Gondoktól, bosszúságoktól feldúlt önmagamat vittem oda, és egy lecsillapodott, kisimult arcú ember tért haza. Bárkinek ajánlom ezt a fajta pszichoterápiát, aki még nem hallott, nem tudott a természetnek lelkünkre gyakorolt jótékony hatásáról, erejéről.
Szívből köszönöm, hogy itt voltál és hagytad, hogy szóljon Hozzád is a Természet!
Szeretettel ölellek! Levente

rildi2010. december 13. 12:57

Számomra ez a nap verse! :)

rildi2010. december 13. 12:35

Drága Levente!
A lélegzetem is elállt, míg olvastam ezt a csodát! Hát itt van ő (látod, én sem tudok róla csak így, megszemélyesítve írni), az akácerdőd, akiről eddig csak egy-két elejtett mondatban írtál hosszászólásodban, mégis abban a pár szóban annyi érzés volt, hogy engem versre ihletett. Most látom csak, milyen valóságos, mély érzelmek fűznek e tájhoz, hiszen így az ember csak igaz szeretettől indíttatva tud írni. Lelked érzékenységéről eddigi verseidben már tanubizonyságot tettél, de ez a versed mindet túlszárnyalja, erre még Eminescu is méltán büszke lenne.
Szóval, Levente kedves, olyan verset írtál, amit elteszek legkedvesebb emlékeim közé, és ígérem, nem hagyom porosodni, hanem sokszor olvasgatom majd! Köszönöm!
Szeretettel ölellek innen, a váradi dombok aljából: Ildi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom