Én hallgatok, Te beszélsz
Én hallgatok, Te beszélsz.
Én mindent elmondok, Te félsz.
Magadtól remegsz belül, pedig ugyanolyan minden, a ma és a holnap,
Csak a másképp máshol az, ami máshogyan dönt majd rólad.
De a legvégén tiszta lesz hidd el mindkét szemed,
Felszáradnak a könnyek, s az idő tisztára mossa szíved.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
mnorby(szerző)2011. november 17. 07:49
Megtisztelsz!
--angela--2011. november 16. 17:06
Jó vers. Az utolsó két sor nélkül nekem nagyon tetszik.