Szerző
Vers

A verset eddig 652 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. március 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Újfalusi Ármin

A vég

Prológus:
Álomtengeren hajóztam oly sokáig,
Hol a képzelet hullámai szelíden ringtak,
S utam vigaszt nyújtott egészen máig,
Míg a hullámok veszedelmesen fel nem csaptak...

In medias res:
Nesze neked, álmodozó, ki mertél hinni,
Hogy fogod is az életben valamira vinni!
Vágytál a jóra, most bizony megkaphatod
A magadét, aztán feltett kezekkel elzokoghatod,
Mindazt ami bánt, és én harsányan nevetek,
Mert én vagyok a Sors! A hatalom mindenek felett,
Enyém az életed és én dönthetem el,
Amit szakadozott lelked epedve követel!
S lassan csúszol a lábaim elé, szemedben a könnyek,
Úgy porladsz el, ahogy égnek el a könyvek,
Melyek leírják a múlt sejtelmes útját,
Mely a jövőbe téged már soha nem vezethet át!
S hiába kapálózol, én erősebb vagyok nálad,
Nyomorult éned már soha fel nem támad!
Nem bírsz legyőzni, hisz magasak a falak,
Ragyog glóriám fénye, ahogy elpusztítalak!

Epilógus:
Álomtenger helyett a fájdalom sötét kanálisán
Orvul Viszi a testet a lassan csorgó vízfolyás,
S mindazt, amiről valaha álmodott talán
Már nem láthatja többé, soha senki más...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom