Szerző
Ábrahám István

Ábrahám István

Életkor: 58 év
Népszerűség: 187 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2865 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (64)

Ábrahám István

Tollba mondott karácsony

Ágyúszót görgetett felénk a téli szél
És sötétben bújtunk estétől hajnalig,
Ilyenkor a gyermek nem ünnepet remélt,
Hisz komisz időben ennünk se volt alig.

Emlékszem, jó anyám ma sem tudom honnan,
Hozott egy kicsinyke, senyvedt fenyőágat,
Rongymasnikat formált türelemmel, gonddal,
Lett hát karácsonyfánk a csorba vázában.

Betoppant apám, feledve lövészgödröt,
Öklömnyi cukorral, - németnek úgyse kell -,
S midőn keretlegények lépte dübörgött,
Még megsimogatott fagyott kezeivel.

"Vigyázz anyádra!" - mondta, - "Te vagy a férfi!"
Sosem láttuk többé, a szomszéd ügyes volt,
Tenyérnyi szalonnáért biztos megéri,
Hű hazafiságért legalább jóllakott.

Anyámnak később egy ismerős mesélte,
Duna-partra vitték a szökevényeket,
Felsorakoztatva rakpart peremére,
Hogy búcsút intsenek a torkolattüzek.

Hiába könyörgött. - Gúnyos röhögések...
Csak ajándék miatt, csak meglepni fiát,
Örökre tapadt rá az áruló bélyeg,
S véle vitte a víz, mint könnyét, mosolyát.

Azóta karácsony és a Duna összeforrt.
Nem hagytam ki soha egyetlen ünnepen,
Emlékező lelkem partra zarándokol,
S néhány cukorka, mint kő húzza a zsebem...

1944. karácsonya Budapesten...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Paladin19922013. november 5. 09:15

Ez szép... és nagyon szívbe markoló! :'(

Gergő

piffta892011. augusztus 31. 18:12

Eddig két vers volt ami nagy hatást gyakorolt rám azok közül, melyek a modern kor háborúi/forradalmai idején játszódnak (bár tény, hogy olyan sokkal egyébként sem találkoztam) - Márai Sándor: Mennyből az angyal illetve Zsigmond Ede: Hazajött az apám.
Nos, ezen verseddel ez a szám 3-ra emelkedett :) Szívből gratulálok!
István

wannamari2011. március 11. 10:14

Az utolsó sorért külön gartulálok!

Annam.

EDY2011. március 7. 23:56

Korodnél fova rögtön gondoltam,nem élhetted át.Általad viszont mindannyian.Lassan szégyenkezve állok a sorban.

fabijoe2011. február 19. 19:41

Nem írom, mert már írták az első versszak végét.
Beleborzongtam.

manco2011. január 27. 18:33

Köszönöm, az emlékezést.
Margó

szalaikincses2011. január 15. 10:28

''S néhány cukorka, mint kő húzza a zsebem... ''
- megrendítő...

kozmazsu2011. január 4. 17:10

Kedves István! Bár tudom, hogy a történet nem a tied, de az érzést, mely szülte nagyon is az. Megrázó erejű és szépséges egyben, s talán nincs kit ne indítana meg. Szívből gratulálok! Szeretettel: Zsuzsa

Vallejo(szerző)2011. január 4. 10:17

Kedves László!

Az igazság nem kér bocsánatot!
Néked pedig igazad van. Persze számíthattam volna a figyelemmel olvasókra, de reméltem elsiklanak felette.
Ez a megoldás nekem se igazán volt jó, de engedtem valami kompromisszumot, a második sorért.
Köszönetem!

Geisz_Laszlo2011. január 4. 10:06

Versed tetszett!
Kissé zavar ugyan az első versszak végén az ''ennünk se volt alig''
Szerintem így a mondat értelme: ennünk nem (csak) alig volt.

Bocsi, hgy a csapos.....

mystynekatika2011. január 3. 22:31

Elköszönök szépen..s lelkemet itt hagyom ''épen''!

Lorelein2011. január 3. 09:45

nagyon szép, szomorú vers. Átéreztem, milyen lehetett akkor, a háború idején a karácsonyfa alá nem ajándékot, hanem szeretteket visszavárni.
További hasonló jó versekhez kívánok ihletet az újévben is!

Vallejo(szerző)2011. január 3. 07:19

Jobb későn mint soha!
Vártalak János s lám megérte.
Köszönetem.

István barátomnak a jókívánságokat (is) köszönöm.

Schmidt_Aladar2011. január 1. 14:30

Kedves István!Sajnálom, hogy csak most értem ide szívet szorító és egyben melengető versedhez. Szegény édesapám történetéből tudom, hogy valami hasonlót élt át Ő is annak idején, a fegyverek zajában. Szinte ugyanezekkel a szavakkal hagyta Őt is ott nagyapám, akit sohasem láttam, és egy másik nagy folyónál tűnt el örökre az élők sorából. Megható versedhez gratulálok és Boldog Új Esztendőt kívánok Neked és Szeretteidnek: János

stapi2010. december 30. 21:08

Áldott, Békés Új Esztendőt Kívánok!

Vallejo(szerző)2010. december 30. 20:53

Nem gondoltam volna, hogy találsz kapcsolódási pontot.
Személy szerint nekem semmi nincs, se felmenői se semmilyen vonalon.
Köszönöm a hozzászólásodat.

Törölt tag2010. december 30. 20:38

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. december 30. 20:36

Törölt hozzászólás.

ambrus.magdolna2010. december 30. 18:02

Most , azon töprengek a költő mennyire átadja az 1944 . '' Tollba mondott karácsonyt''...Mintha a lövészárokban lettél volna .
Kedves Vallejo!
Szívből Gratulálok!
Üdv. Mahónia

Nevadett2010. december 30. 12:11

Jajj... kirázott a hideg , és ez jó is, nem is, fáj is, szép is. Jó megint itt. :)

Vallejo(szerző)2010. december 27. 21:32

Kedves Vagy Marina!
Köszönöm Néked!
Hozzon számodra is csak szépet, csak jót az új!

Törölt tag2010. december 27. 21:20

Törölt hozzászólás.

Vallejo(szerző)2010. december 27. 19:30

Erika! Köszönöm a hozzászólásod, végtelen örülök a hideglelésednek, mert az azt jelenti, nem felületesen olvasol. :-)))))

BakosErika2010. december 27. 19:11

Kedves István!

Eszméletlen jól feldolgoztad 1944. karácsonyát, borsózik a hideg a hátamon, hiszen Te még nem is éltél akkor!
A karácsony igazi értékét a szeretetet fogalmaztad meg ebben a versben, ami a mai világban egyre inkább elvész. Gratulálok neked sok szeretettel és szívvel! Erika

Vallejo(szerző)2010. december 27. 17:55

Köszönöm Péter!
Örülök, hogy eljöttél!


Kedvesek vagytok Mery és Gabi, végtelen öröm itt látni benneteket, na és a jókívánságok, hm.......köszönöm!

Gabibandi12010. december 27. 17:51

Kedves István!

Az Ünnepek mellé még Kívánok Neked Nagyon sok boldog István napot. Gabi :) :)

Lander_Meryenn2010. december 27. 17:44

Ismételten csak gratulálni tudok!
Kívánok Neked,és szeretteidnek nagyon boldog új évet:)))

Szeretettel :Mery

forgacs2010. december 27. 14:27

Kedves Bátyám!
Amint olvastam, úgy futkározott rajtam a hideg. Aztán rögvest a kommentekre tapadtam, hogy lássam, valós történet-e. Most mit mondjak? Hála isten, nem az. De akkor hogy csinálod? „Időszakos Ecséd” ezen töpreng, amíg felmossa magát. Egyedi hangvételű karácsonyi versed, teljesen letaglózta. Remek lett, a fa alá teszem/56
Fogadd meghajlásom: (Ed…) Király:)

Vallejo(szerző)2010. december 27. 14:12

Lemaradtam egy kicsit az ünnepek miatt.
Köszönöm Mery és Kalitka az olvasást és figyelmet.

kalitka2010. december 26. 15:10

A háborúk karácsonya mindig nehéz pillanatokat szül. Ezek egyre gyakrabban nagyszüleink, szüleink elbeszéléseiből idéződnek fel bennünk.
Remélem gyerekeinknek soha nem kell ilyen, de még hasonló helyzettel sem találkozniuk!
Szívszorító lett versed!
Nagyon tetszett!
Szeretettel olvastalak,
kalitka

Lander_Meryenn2010. december 26. 12:33

Szívszorítóan szomorú Karácsony volt ez...

Gratulálok szép versedhez:Mery

Vallejo(szerző)2010. december 24. 12:07

Kedves Noémi!

Köszönetem az olvasásért! Úgy látszik nagyon életszerű lett, hisz se nekem, se a családomnak nincs a történethez semmi köze. Alább elárultam, hogy nem igazán tudom hogyan és miért jött létre a vers bennem.

napmadar2010. december 24. 11:47

Kedves, István!

Komoly, múltad felvillantó ünnepi versedhez gratulálok! Nehéz az emlékezés, de szívvel-lélekkel családod gyökerét és múltját is feleleveníted. Hiába, érett szemmel látod ezt a napot nem ifjú és mulandó tekintettel.

Meghitt Ünnepeket kívánok!

Üdv: Noémi

mazsu2010. december 23. 17:38

Köszönöm, hogy olvashattam!

KL2010. december 23. 08:51

Kedves Barátom!

Ez egy igen remekbe szabott vers!
Mély átérzéssel adtad át olvasóidnak azt, amit a saját szemeddel nem is láthattál.
Hiába no, ez a költészet hatalma!

Gratulálok és Boldog Ünnepeket kívánok!

Laci (54)

Vallejo(szerző)2010. december 23. 06:53

Ica és Alyz (Bigi néni)!

Köszönöm, hogy a nagy sütés-főzés közepette is volt rám figyelmetek.
Legyen szép az ünnepetek!

Alyz2010. december 23. 03:50

Szép és megható a karácsonyi írásod..gyönyörű versedet olvasva sokan könnyeznek majd..hej, de sok ilyen szomorú történet van..
Békés, Boldog Karácsonyt kívánok mindannyiunknak!
Szeretettel
Bigi

195510022010. december 22. 09:23

Itt a szó elnémúl
látom a vizet,
és könnyem pereg...

Sándorné Ica

Vallejo(szerző)2010. december 21. 23:01

Köszönetem Kedves Katalin!

M.Katalin2010. december 21. 22:45

Kedves István!
Azt hiszem,hogy a szeretet ünnepén,igen is helye van,az emlékezésnek,vagy az átélt dolgok közreadásának,hiszen ebből táplálkozunk,ezekből merítünk energiát,egy-egy vers megírásához. Nagyszerű a mondanivalód,remek keretben tálalva!Hatalmas szókincsed,rímtechnikád,minden versednél elvarázsol.
Köszönöm,hogy olvashattam,és ehhez is a szívem adtam!
Áldott békés ünnepeket kívánok!
Szeretettel:Kati

Vallejo(szerző)2010. december 21. 20:10

Köszönöm a hozzászólásokat.
Örülök, hogy rendhagyósága ellenére is figyelemre méltónak értékeltétek.

Áldott karácsonya legyen mindenkinek, szerettei körében. Ezt kívánom!!!!!!

stapi2010. december 21. 19:52

Kedves István!

Gratulálok versedhez! A cím választása nagyszerű, magáért (és a versért) beszél. A téma pedig örök: az emberség és az embertelenség szembeállítása. (Ki is a valódi áruló? sejlik fel a kérdés...)

Áldott Karácsonyt Kívánok!

Gabibandi12010. december 21. 19:22

Kedves István!

Tudom hogy nem élhetted át ezt a szomorú történetet, mégis oly valóságosan írtad le, hogy számomra teljes hitelességgel bír.

Édesapám katona volt akkor, és nekik is kiadták a parancsot.... A Honvéd utcában ''véletlenül'' leállt a motor, bütykölték, és sugdosták: ''most fussatok...'' pedig tudták az életükkel játszanak.
Így mentették meg egy teherautó ember életét.
Számtalanszor kértük hogy mesélje el, ezért ívódott belém ilyen mélyen a történeted.

Köszönöm hogy olvashattam.... Szívem hagyom.

Áldott, Békés Karácsonyt kívánok szeretettel: Gabi

19622010. december 20. 21:18

Drága István,
Meglepetésként hatott rám az így megélt karácsonyod! Meghatódva merültem el és próbáltam beleképzelni magam a történetbe.
Szépen megírtad. Gratulálok szetetettel: (én az 50.) Valika

Maryam2010. december 20. 15:31

Meghatóan szépséges...

Kimana2010. december 20. 15:28

Drága Istvánom!

Ez a versed szíven talált! nem is tudok mit mondani,csak lehajtott fővel és szeretettel viszem!
Ölel, Kili

Justice2010. december 20. 10:24

István! A beleélő-képességed, már máskor is megmutatkozott és mindig részletekbemenően reális képet ad, a gondolatvilág érzékeltetésére. A megszerzett tudás megosztása, továbbadása, nemes vállalás, még akkor is, ha nincs közvetlen kapcsolat a történésekkel, de mint érző emberek, mindnyájunkat érint. - A versírás maga is egy titok, még előttünk is, akik lejegyezzük gondolatainkat, hiszen azok az érzetek, melyek mondanivalót keltenek bennük, számtalan módon és formában, már megalkotásra került, függetlenül a hely és kor milyenségétől. A kollektív tudatalatti hozzáférő részeivé válunk és megfogalmazzuk műveinket, anyánk ajkáról fakadó szóvirágok, beérett gyümölcseként.
Boldog karácsonyt kívánok! Szeretettel: János

Vallejo(szerző)2010. december 20. 07:23

Kedves Látogató Hozzászóló Alkotótársaim!

Az örömöm annaik is szól, hogy itt vagytok, de most főként annak, hogy mindannyian megragadtátok a szándékom szerinti lényeget.
Nem akartam az ünnep szépségét megrontani valami keserűséggel, nem akartam elvenni senki meghitt áhitatát, nem vagyok megkeseredett ünnepnek nem örülő ember, csak a figyelmet volt szándékomban fókuszáltatni a valódi szeretet valódi hatalmára. Nincs az a kor, se kegyetlen élethelyzet, mely képes lenne végérvényesen kiírtani. Talán a vers olvasása után még erősebb szeretettel óvjuk a mindennapi békénket. A hozzászólások hűen tanúskodnak arról, hogy az üzenete maradéktalanul eljutott.

Nem árulok el titkot azzal, ha elmondom meghatott mindannyiatok szava főként János reagálása. Nékem igazolás arra, hogy meg kellett írni, Margó jól érezte ezt.
S még egy:
Nem éltem abban a korban, nem olvastam sehol ezt a történetet és persze senki nem volt aki tollba mondta volna.
Köszönöm!
Legyen áldott, békés és szeretetteljes Karácsonyotok, minden ünnepetek, tartson 365 napig. Őszintén kívánom!

P.Clou2010. december 19. 19:17

Kedves István barátom.Ez a versed olyan meghatóan szép hogy hirtelen nem találok szavakat.Mivel késve érkeztem,így csak a 40. szív az enyém,de ezt a vers oly csodálatos,hogy azt sem furcsállnám ha csak a századikat vihettem volna.Szívből gratulálok és Kívánok Áldott Békés Karácsonyt.Zsolti.

mamaPc2010. december 19. 16:06

Fájdalmasan szép versedhez gratulálok!Átéltem veled a karácsony szomorú gyermekkori emlékét.Szívvel vittem Ilona.

lira2010. december 19. 14:17

Gratulálok: Éva

fema19952010. december 19. 13:03

Végig az dübörgött az agyamba, hogy soha többé ilyet. Bár sokkal szívesebben olvastam volna karácsony előtt valami nagyon áhítatos, fennkölt verset, de az eszem és a szívem is azt mondta, hogy szükség van ilyen versekre emlékeztetőül. És igen: pontosan ilyenkor. Szóval örökké ...itt nincs olyan, hogy mikor jó az időpont. Mindig.
És el lehet gondolkodni, hogy a mi problémáink ehhez képest...
Grt:m

haaszi2010. december 19. 12:31

Kedves István!
Nehéz bármit is mondani versedről, azon túl, hogy szívbemarkolóan, fájó érzésekkel mondták tollba, s a hatása is ugyanaz. Amit leginkább közvetít, talán az, hogy soha többé nem szabad megismétlődnie ilyen történeteknek. Nem születünk hősnek, de vannak helyzetek, amikor meg kell állítani a gonoszságot, kegyetlenséget, hatalomvágyat. Csak fel kell ismerni, melyik út vezet hozzá... és ez nagyon nehéz. A határvonal bizony elmosódhat sokszor. De figyelemfelkeltő versekkel életben kell tartani a szeretet, remény, összefogás gondolatát.
Versed maradéktalanul megfelel ennek a követelménynek.
Nagyon szép. És szomorú. És figyelemre méltó.
Boldog Karácsonyt!

csillogo2010. december 19. 11:40

Nagyon dicséretes ez a Tollbamondás kedves István!
Mélységekbe látó szív és lélek van benne,mintha átélted volna,minket pedig elgondolkodtattál és rávezetsz, az igazi értékrendre!Veled zarándokoltam a versedben - szívszorító volt!
Szeretettel kívánok neked és szeretteidnek is békés áldott ünnepeket!
Marika

Justice2010. december 19. 11:24

Kedves István Barátom!
Számadás után, itt a bizonyítvány osztás ideje...

A történelem, volt ma lecke,
tollba mondva és megbélyegezve...
miként felelt harcban ki magyar,
ha embernek megmaradni akar.

S midőn sorsát beteljesítve,
szíve, gyermekéhez haza vitte...
Felsőbb osztályba léphet -lelke-
Kiérdemelte az öröklétet.

Szeretettel: János

zsomcike2010. december 19. 10:53

Kedves István, szeretem a rendhagyásod, hogy nem édes-mézes verssel tisztelegsz az ünnepnek. Lassan már feledésbe merül a Karácsony valós üzenete. Szívemmel olvaslak mindig. Szeretettel Fruzsi

10082010. december 19. 09:03

Kedves István!

Rendhagyó karácsonyi versedhez én is szívből gratulálok!
Valóban kijózanító ez az alkotás, a kis piszlicsáré, fogyasztói életünk, cukros kis karácsonyi versikéink mellett...
Afféle ébresztést is érzek szándékodban; gondoljunk bele, hogy bármikor jöhetnek gonoszabb idők, melyre nem árt, ha készen állunk, mert puskaporos hordó felett járunk..
Nekem meg ilyen gondolatokat ébresztett versed...
István, Kívánok Neked és családodnak áldott, békés, szeretetteljes Karácsonyt és ünnepeket!

Szeretettel, Zsuzsa

Törölt tag2010. december 19. 08:58

Törölt hozzászólás.

mezeimarianna2010. december 19. 02:39

:((Kedves Vallejó mindannyiunknak van miről mesélni és köszönöm,hogy elmondtad,mert azt ahogy leírtad nagyszerű és fájó...Gratulálok!!!

karolyfi2010. december 19. 01:50

Egyszerűen hátborzongató.

nefelejcs2010. december 19. 00:02

Kedves István!
Szívfacsaró, fájó és szomorú.
Soha többé ne legyen ilyen Karácsony!
Versed hűen tükrözi az eseményeket.
Szeretetteljes, békés, boldog Karácsonyt kívánok
szeretettel: Anikó

Vallejo(szerző)2010. december 18. 22:40

Rendkívülien örültem Néked kedves Radmila!

Rika Kedves, olyan jó megszokni, hogy rendszeresen jössz! Köszönetem

Rika2010. december 18. 22:30

Kedves István!
Libabőrös lettem!
Ez mindent elmond!
Néha az ünnepnapba is gyász vegyül.
Békés Karácsonyt kívánok szeretettel:Rika.

Golo2010. december 18. 22:13

Jaj drága István, szörnyű emléket hordasz szívedben, hasonlót én is, ezért megértelek. Azzal a különbséggel, hogy én még meglett nő koromban is csodában bízva vártam, jön, és megtalál engem.
Gyönyörű versedért szívet örök: Radmila

Vallejo(szerző)2010. december 18. 20:02

Kedves É :-))

Én sem éltem, nekem is meg kellett élnem.
Köszönöm!

Néked is Köszönettel tartozom kedves László!

Elvont2010. december 18. 19:53

Mély és megható vers!Békés Boldog Karácsonyt kívánok!

Hevocka2010. december 18. 19:46

Akkor még nem éltem, de most általad megéltem.
Szeretettel É

Vallejo(szerző)2010. december 18. 19:25

Köszönöm Kedves Piroskám!

19542010. december 18. 19:19

Kedves István!
Megrázó versed olvasása közben, elszorul a szívem, olvasni is nehéz ezeket a fájó sorokat.
Kívánok Boldog Békés Karácsonyt!
Sok szeretettel Piroska

Vallejo(szerző)2010. december 18. 19:05

Köszönöm mindenkinek szeretetteljes hozzászólását,
Szívem szerint mindenkit felsorolnék név szerint, de hála istennek olyan szép számmal vagytok itt mindig a verseimnél és általánosan lehet megfogalmazni a mindenkire egyaránt érvényes köszönetemet, hálámat.
Én már régóta miattatok írok, mert Ti adtok értelmet magának az írásnak.

A versről csak annyit, mint ahogy páran rátapintottatok, erős kontraszttal akartam kifejezni a karácsony szellemiségének modernizációval bekövetkezett torzulását. Volt idő amikor az embertelen körülmények között is képesek voltak őrizni karácsony valódi üzenetét, míg a jelen korban luxus körülmények között sem vagyunk képesek rá, a megváltozott értékrend miatt.
Attila barátom a te hozzászólásod az a mi a legjobban rávezet a lényegre, de ide sorolhatnám Ildikót is , Erikát, Mindenképpen Leventét, Zsuzsát..... na most felsorolhatnám az egész stáblistát, hisz mindannyian bizonyságot tettetek rá, érzetétek, értettétek.
Még néhány alkalommal fenn leszek karácsonyig,
nem tudom kivel találkozom virtuálisan, kivel nem, de tudnotok kell, szívem minden szeretetével gondolok rátok és kívánok a számotokra, szeretteitek számára nagyon szép ünnepet.
Legyünk majd újra együtt az új esztendőben is.

purzsasattila2010. december 18. 17:55

Kedves István Barátom!
Megrázó, de nagyon hiteles verset hoztál nekünk!
Ebben a karácsonyi versáradatban ez egy igazi kuriózum! Megható, döbbenetes, mégis sugárzik belőle a karácsony igazi hangulata, a szeretet, amely minden időben, minden körülmények között, még a szörnyű háborús időkben is áthatja az embert.
Nagyon sok történetet hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől ezekről a szörnyű időkről, és mégis valahogy a karácsonyról csak szépet tudtak mesélni, még ha épp az óvóhelyen is töltötték.
Nem tudom, mi ihlette versedet, tán neked is egy ilyen elmesélt történet, de azért nagyon hiteles nekem, mert úgy éreztem versed olvasása közben, mintha nagypapám történetét hallgatnám.
Köszönöm neked ezt az élményt, még ha nem is túl vidám ez a történet, de sajnos ilyen is volt, ez is a mi világunk.
Szeretettel gratulálok versedhez!
Boldog Karácsonyt Kívánok neked és kedves családodnak!
Szeretettel:
Attila (22)

Törölt tag2010. december 18. 17:49

Törölt hozzászólás.

amalina2010. december 18. 17:40

(20)

cedrus492010. december 18. 17:33

Boldog Békés Karácsonyt szeretnék még kívánni!
Szeretettel:Zsanett

cedrus492010. december 18. 17:32

Az előttem szólók után én már szólni sem merek.. megrázóan szép versed előtt és előtted kalapot emelek.-14-

galamb2010. december 18. 17:31

Kedves István,
most Hozzád üvöltök!
Érzem,Nagyon fáj
-villámló üstökös.
Igaz karácsonykor,
ragyogom mérgedet,
de tudd idővel még,
a sebek is fénylenek!

most igazából ennyit tudtam hozzáfűzni...(17)

Sara2010. december 18. 17:25

Kedves István!
Elgondolkodtató a versed, és valóban nagyon szomorú. Nem tudom, milyen lehetett akkor élni... Köszönöm, hogy olvashattam!
Boldog ünnepeket!
Andi

Pera762010. december 18. 17:21

Kedves Istvánom!
Én nem tudhatom, hogy lehet ilyen hitelesen ábrázolni a háborús időszakot, talán nagyszülő, vagy rokon mesélt erről, biztos olvastál is erről... Ezt sejteti a cím is: tollbamondás...
Hiteles, korhű, nagyon megrázó...
Most hadd áruljam el én is, hogy nagyapámmal a második világháborús éveiről beszélgettünk, úgy egy hónapja gyűjtőm az információkat. Valami nagy szabású dologra készülök, ami lehet, erőmön felüli, de belevágtam. Hiába pasis téma, mert engem érdekel... Mondjuk ez nem ide tartozik, csak úgy mondom...
Ez a Karácsony sokak számára bizony nem örömet hozott. És ezen évek sem. Kiemeltél egy megdöbbentő, megrázó mozzanatot belőle, de van egy olyan érzésem, hogy még fogsz hasonlót írni.
Ezen a ma embere elgondolkozhat, amikor kicsinyesnek tűnő dolgokért aggódunk, a semmiért zúgolódunk és lám, valamikor mennyivel nehezebb volt az élet...
Szeretettel és elgondolkozva olvastam. E

meszeletra2010. december 18. 17:18

Kedves István Barátom!

Jókedvvel, örömmel jöttem el ismét Hozzád, és már-már fülig ért a szám, mert miután az alaphangot Józsefnek a mosolyt fakasztó története megadta, azt gondoltam, hogy ezúttal is valami karácsonyi adoma szolgál alapjául a versednek.Ezt gondoltam...De aztán csakhamar ráfagyott a mosoly az arcomra.Mindjárt az első sornál.Micsoda éles váltás, micsoda érzelmi pálfordulat, micsoda végletek közt csapongó tematikus tálalás!Először a derű csalt könnyet szemünkbe, most pedig a borzalom, elérzékenyülés, meghatódottság okán morzsolunk könnyeket benne.És ha magunkhoz tértünk, felocsudtunk, a kiábrándultságból fakadö düh veszi át a könnyek helyét: mitől ember az ember, ha ezt műveli fajtársával?! Van-e, lehet-e mentség, magyarázat ilyen és efféle durva gaztettekre?!És van-e, lehet-e rá bocsánat?!Milyen lélek az, ki erre vetemedik?!A gyilkolásra kiadott parancsnak miért erősebb, mérvadóbb a szava, mint a lelkiismereté?!És mennyit ér egy élet?! Hát száz, ezer vagy tízezer?!Ki mondja meg?!Millió kérdés fogalmazódik meg az emberben, de válasz nincs rájuk egy sem!Mert nem lehet!Most sem, ezután sem!
Micsoda drámai vers!Ilyet csak Márainak a szintén karácsonyi aktualitású Mennyből az angyal című versének olvasása közben éreztem!Hatalmas gratuláció!
Szeretettel, barátsággal: Levente

gota2010. december 18. 16:57

István Kedvesem!
Megható, és mint mindig, most is tökéletes soraidhoz.
Szívből gratulálok,
Kívánva Boldog, Békés Örömteli Ünnepeket!
Ölel
Ágota

Grigo_Zoltan2010. december 18. 16:52

Kedves István !
Megrázó, és remek ! Bár a történet szomorú, nekem mégis jobban ünnepi hangulatot teremtent mint a futószalagon jött ''Jézuskás'' versek. Aki olvassa, az talán mégjobban értekeli majd ezután a Karácsonyt. Ha szegényen is esetleg de békében élheti meg mindenki.
Gratulálok a versedhez szeretettel : Zoltán

Mygan2010. december 18. 16:47

:)

19702010. december 18. 16:28

Nehéz ilyenkor szólni...Van, hogy az ember egy életen át viseli sebeit, tudva begyógyulni sosem fognak...

Kicsikinga2010. december 18. 16:24

Drága István!
Empatikus lelked az már fogalom! De ennyire, az már zsenialitás!
Olyan megrázó, és megható, hogy nincs rá szavam!
Legyen az ''öklömnyi'' cukor mindig egy mementó!
Áldott, békés Karácsonyt kívánok szeretettel!

Törölt tag2010. december 18. 16:17

Törölt hozzászólás.

LIne2010. december 18. 15:59

Megrázó!

helszlo2010. december 18. 15:56

(8)

1943sedimre.2010. december 18. 15:52

Kegyetlen is tud(tudott) lenni a világ! Nagyon szép versben emlékeztetsz minket erre, kedves István! 'Szívesen' gratulálok: Imre

alberth2010. december 18. 15:31

Kedves István!
Sok szomorú dolgot hallottam a háborús évekről. Nagymamám mondta, hogy nem ismert családot, akinek ne lett volna halottja a háború miatt. Versedben az a legfájdalmasabb, hogy mindez karácsonykor történt.
Gratulálok, nagyon szépen, szívből megírt versedhez!
Alberth

szzs2010. december 18. 15:26

Hát, drága Barátom!
Teljessé teszed ünnepünket azzal, hogy felmutatod, a miénk most sokkal, de sokkal békésebb, nyugodtabb lehetne. Fájdalomtól mentes, ne panaszoljuk hát apró sérelmeink! Örüljünk, hogy nekünk most nem húzza maroknyi cukor a zsebünk! Nem lehet másként olvasni e sorokat, csak tisztelettel és meghatódva.Gratulálok, emberséged mintaértékű! Szeretettel: ZSuzsanna

rildi2010. december 18. 15:10

Drága István!
Megdöbbentő és végtelenül szomorú történetet hoztál nekünk. Köszönöm, hogy emlékeztetsz rá, hogy voltak a mostaninál nehezebb idők, dermesztőbb karácsonyok, amikor egy marék cukornak az élet volt az ára. Hajlamosak vagyunk belefeledkezni a hétköznapi kis problémáinkba, apró örömeinkbe, bosszúságainkba, ilyenkor jól esik, ha jön valaki és még ha fáj is, de felráz, mert nem ennyi az élet, voltak és lesznek ennél sokkal fontosabb dolgok itt a földön.
Szárnyal a lelked, István Kedves! Nem tudom, honnan hoztad ezt a tragikus történetet, ha akarod, majd elmondod nekünk, de összeszorul a torkom, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhetett.
Nagy szeretettel olvastalak, és kívánok Neked és családodnak békés, boldog ünnepeket! Ildikó

piroska712010. december 18. 15:02

Bocsánat Kedves ISTVÁN,NÉZD EL NEKEM hogy átkereszteltelek,attól még a véleményem nem változott!

piroska712010. december 18. 15:00

Kedves Zsolti!Szinte látom a történetet magam előtt,nagyon jó vers!Szívvel gratulálok és szeretettel!Piroska(2)

Pera762010. december 18. 14:55

Most én vagyok a legelső... De nem tudok semmit szólni, majd visszajövök...
Nehéz...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom