Szerző
Vers

A verset eddig 447 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Varga Victoria

Álmaim, kis reménycsillagaim

Ne vedd el az álmaim,
ne vedd el az életem,
engedj nyugodtan léteznem!
Hagyj magamra, ha kérem;
gyere vissza, s ne múlj el!
Add vissza a boldogságom,
gyermekkorom, múlhatatlanságom.
Figyelj rám, ha nem kérem;
fogjad kezem, s nem félek.
Rettegek a világtól,
mint félelmetes kavarodástól.
Ne vedd el a világom,
képzeleteim, magányom!
Ne vedd el a fájdalmam,
hadd érezzem, s tapasztaljam.
Engedj, legyek önmagam;
végtelen, komor húscafat.
Gyere értem! Ne késs el!
Nincs végtelen türelmem...
Szükség szomjam oltanád,
nem lennék tán silány táj.
Fogjad kezem, ha félek,
s karolj át én reménységem!
Szükségem, mint óceán,
száműzetett királylány...
Ne vedd el az álmaim,
lelkem apró reménycsillagait.

2010. december 1.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mikijozsa2013. december 14. 15:30

Kedves Viktória, nézem a versed és ráérzek a bensőd titkaira, ennyire könnyedén megírni bizony művészet ám, gratulálok is hozzá szívvel, üdv, MIki

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom