Szerző
Vers

A verset eddig 704 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. december 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Lánczky Sándor

Akarlak...

Mikor az éj leszáll, felkel a Hold
ajkam ajkadért sikolt
ujjam a forró bőröd érintésére vágyik
elvakítasz, mint fényes napkorong.

Csillagok fénye rávetül a tájra
a felkelő napot várja
egész lényem érted kiált
égessen a benned szunnyadó forróság.

Nehéz a lábam, földhöz voltam ragadva
most magasan szárnyalok
látnom kell téged bármi áron
te adtál nekem szárnyakat.

A párducszemed sejtelmesen csillog
elhomályosítja a Holdat, s a napot
hörögve akarom érintésed, csókod
várom a felkelő napot.

Nem álmodsz ez valóság
repülök hozzád szerelmem vágyom rád
ha fél ember lennél kiegészítelek
minden pillanatban várom a jeled.

A mutatók araszolnak körbe körbe
haladnak lassan, hogy céljuk elérjék
mikor odaérnek jeleznek nekem,
hogy leld bennem gyönyöröd, örömed.

Arcod boldogan ragyog mikor ölellek
ajkak tévednek ajkakra, árnyékok összeforrnak
ujjak a forró bőrödön kalandoznak
Akarlak...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


manco2011. március 20. 07:40

Névnapodon szívből köszöntelek: Margó

Törölt tag2011. január 4. 18:54

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom