Elmúlás
Igazad volt egykoron, különbözik a világunk,
de ne emésszük magunkat, mi semmit se hibáztunk.
Engem nem befolyásolnak mindenféle körök,
mert amit érzek, az igaz és örök.
Nem török ki, mert tisztelem a választ.
Elfogadom és tudom, az élet megfáraszt.
Kimerülünk egyszer mindannyian végül.
Hitem reméli, hogy innentől minden csak szépül.
Áldás volt mindaz, mit eddig adtál nekem.
Átok, mit ezentúl nem élek meg veled.
Hazugságban nem élhetek, magamnak hazudnék.
Szeretni csak téged, mást ha akarnék se tudnék.
Célom volt, hogy fogadjon el őszintén valaki.
Már csak neked várom azt, ki meg tud tartani.
Szerelmes nem leszek többet, én csak neked voltam.
Rád gondolok, még élek és majd holtan.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
necgeri(szerző)2011. május 28. 10:48
thx c:
iren672011. május 25. 21:13
nagyon jó.
leebfeco572011. április 29. 20:09
Ez pedig még jobban...
necgeri(szerző)2011. április 17. 09:17
köszi:)
vinczeedina2011. április 8. 11:17
Nagyon tetszik a versed. Szerintem bátran írj mert a leg nemesebb költők is kezdték valahol és szerintem benned megvan az a plussz amitől képes életre kelni a szó. Sok sikert és örök boldogságot neked.
necgeri(szerző)2011. január 26. 19:12
köszi:D
akolek2011. január 26. 13:26
Az utolsó két sor után nem hiszem, hogy bárki is el tudna engedni...
necgeri(szerző)2011. január 19. 15:35
köszi :)
Stefee2011. január 8. 21:06
Ez csodaszép :)