Szerző
Cseri János

Cseri János

Népszerűség: 97 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1544 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. január 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (35)

Cseri János

Omlás után

Sziklaszilárdnak hitt valóság pergett alólunk,
mi sokáig úgy tűnt, stabil alap;
gyermeket vállalva, szebb jövőt reméltünk:
Előremutató napjaink soká kitartanak!

Pár év válság vánszorgott velünk,
lecsupaszodott a "nagy család" gazdasági ága,
gyümölcse, ha termett, nem mi szüreteltük -
maradt múltunk fénykép-valósága.

Megfogyott a hely, hol eddig álltunk,
ereszkedni kellett, hogy ne essünk nagyot,
lejjebb adva szükségleteinkből,
visszatérnek tán az őrző angyalok.

Omladékot zúzok, törmelék a múlt;
ebből alapozunk, remélve: terem babér;
meg kell tanulni végre: egy lábon fennállni;
nem elég, ha függővé tesz a bér.

Egyensúlyát vesztve billen, ami mozdul,
nincs megállj a lejtőn, csak ha elakad,
de anyag(iak) híján a meglévő is pusztul,
- se lent, se fent - nem építhetünk új utakat.

Előre indultunk, toporogni fáj a létezésnek,
vándorolva sem jó, nem verni gyökeret,
helyben kell megmaradnunk, a jövőnek élve,
míg erőnk kitart... szebb képhez leszünk új keret.

2011. január 10.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Justice(szerző)2016. július 6. 15:27

Köszönöm.

clarekri2016. július 6. 12:07

Látom, régen publikáltad. Remélem, azóta sikerült is gyökeret verni. A vers nagyszerű, szívvel gratulálok: Klári

Mikijozsa2013. november 8. 06:31

Alkotásod nagyon szép, gratulálok szívvel, miki

Justice(szerző)2013. szeptember 23. 21:26

Köszönöm véleményed.

Dundus2013. szeptember 23. 06:18

Tetszett, gratulálok

Justice(szerző)2013. augusztus 11. 15:58

Kedves Ági! Talán nem a véletlen műve, hogy épp most olvastam legújabb megadott szavas versedet :) Köszönöm véleményed. Üdvözlettel: János

kreativ552013. augusztus 11. 15:14

''Előre indultunk, toporogni fáj a létezésnek,
vándorolva sem jó, nem verni gyökeret,
helyben kell megmaradnunk, a jövőnek élve,
míg erőnk kitart... szebb képhez leszünk új keret. ''
Szeretettel viszem, mély mondanivalódat . Ági

Justice(szerző)2013. augusztus 11. 15:09

Örülök Gabriella és köszönöm véleményed.

tengerszem2013. augusztus 11. 15:03

Elgondolkodtató. Nagyon tetszik! Gratulálok!
Gabi

Justice(szerző)2013. augusztus 10. 20:03

Köszönöm véleményed.

maxika2013. augusztus 10. 19:45

''.. szebb képhez leszünk új keret. ''
Igen, lehet csak ennyi!
Nagyszerű vers!
Üdv:
Albert

Justice(szerző)2013. augusztus 8. 12:10

Köszönöm véleményed.

kistenkes2013. augusztus 8. 11:09

Sajnos nagyon időszerű dolgokról írsz. Gratulálok Frici

Justice(szerző)2013. augusztus 2. 23:15

Köszönöm figyelmedet.

Csirkezola2013. augusztus 2. 12:08

Sajnos még mindig (és meddig?) aktuális!
Gratulálok: Cs.Z.

Justice(szerző)2011. március 10. 19:17

Köszönöm István.

stapi2011. február 26. 16:01

Kedves János, remek korrajzot készítettél jelenünkről. Gratulálok!

Justice(szerző)2011. február 20. 16:54

Köszönöm Roland.

sentenced2011. február 20. 14:41

Nagy igazságok vannak a versedben!
Minden sora átérezhető és igen, nekünk marad a kitartás és a remény...csak már egyre nehezebb.
Mondhatnám úgy is: ez egy igaz vers!
Gratulálok!
Roland

Justice(szerző)2011. február 19. 13:45

Köszönöm, kedves István.

rapista2011. február 19. 07:42

''....ha termett, nem mi szüreteltük -
maradt múltunk fénykép-valósága.

Megfogyott a hely, hol eddig álltunk,
ereszkedni kellett, hogy ne essünk nagyot, ''

beletrafáltál!

Justice(szerző)2011. február 16. 22:35

Én köszönöm, hogy így érzed, kedves Ildi.

rildi2011. február 16. 21:20

Kedves János! Gyönyörű, reményteljes, mély gondolatokat fogalmaztál meg remek versedben! Élmény volt olvasni - köszönöm!
Szeretettel gratulálok: Ildi

Justice(szerző)2011. február 15. 08:28

Köszönöm véleményedet, kedves Virág.

Törölt tag2011. február 14. 16:33

Törölt hozzászólás.

Justice(szerző)2011. február 14. 16:15

Köszönöm kedves László. Érzem a saját bőrömön, hogy a közös felelősség és az átalakulás mindig aktuális folyamata, mennyire fáj az egyénnek (és persze azoknak a tömegeknek mindig jobban, akiknek nincsen félretett millióik). Régebben nemhiába nevezték ''tehetős''-nek a vagyont felhalmozókat, mert (ha volt) jó szándékkal, tettek az ilyen válsághelyzetek elkerüléséért. Munkát adtak az embereknek és ezzel a társadalom széles rétegein segítettek. (iskolaalapítók, kórház, színház és városépítőkké váltak /míg ma, a legjobb üzlet börtönt építeni.../ és ugye voltak a patrónusok, mecénások... mai szóhasználatban szponzorok, mint közvetlenül az egyén támogatói) Az ilyen pillérek erősíthetik azt a keretet, ami jövőnket övezi. Amíg viszont csak az jut előbbre, aki a húsosfazéknál bebetonozta magát, addig nem lesz változás, aminek mi többiek látjuk kárát. Semmi más nem hiányzik, mint a jó erkölcs és emberség, aminek alapja az erre való nyitott lojalitás és szándék. Remény a felnövekvő nemzedék, melyhez kulcs az oktatás.
„A jó közoktatás valódi haszna nem azok az ismeretek, amelyeket a gyermek elsajátít, hanem a műveltség, amit értelmi felfogása ezekből kialakít.” Le Play
„Tedd a legjobbat, akard a jót, győzd meg az ifjút, elméjét világosítsd, hogy létünk útvesztőiben felismerjék a helyes utat és boldog, kiegyensúlyozott emberekké válhassanak.”
Üdvözlettel: János

Somogyianziksz2011. február 14. 13:09

Mivel jelen versed is ugyanannak a kérdésnek a vetületeit feszegeti, idézetedhez mindenképpen hozzátenném, hogy az egyéni felelősség elvi és gyakorlati megállapítása mindig össztársadalmi keretek között zajlik, s ez korántsem közhely, hanem napjaink - szó szerint - véres valósága. Nem lehet tehát elvonatkoztatni attól a kerettől, melyet összességében kialakítunk, így tehát az egyéni, személyes felelősség is valamennyiünk közös ügye és - terméke. JL

Justice(szerző)2011. február 14. 08:37

Köszönöm István. Az aktualitás sajnos, hogy ilyen hosszan elnyúlik...

stapi2011. február 13. 21:00

Kedves János, ez igazán mai téma, sajnos. Volna mit helyrehozni. Gratulálok versedhez!

Justice(szerző)2011. február 13. 08:53

Köszönöm szépen, kedves Miklós.

koszeghymiklos2011. február 12. 18:53

Nagyon tartalmas, megragadó ez a versed is, kedves János. Örömmel olvastam gondolat ébresztő soraidat!
Szeretettel üdvözöl:
Miklós

Justice(szerző)2011. február 12. 11:28

Köszönöm Attila. Jó hétvégi pihenést.

purzsasattila2011. február 12. 07:51

Kedves János!
Csak ideértem végre hozzád, ebben a nagy rohanásban. Sajnos nehéz kikerülni a mókuskerékből, hogy néha pihenjen egy kicsit az ember.
És mit látok? Te pont erről írtál!
Szomorú valóság, fájó kórkép versed minden sora, mit nagyon át tudok érezni. Sajnos legtöbb ismerősöm - velem egyetemben - próbálja magát átküzdeni ezen a kizsákmányolt életen, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel.
De remény mindig van, ezt vallom, és ha más nem, a szeretet átvezet minket a nehézségeken. Másban sajnos úgysem bízhatunk...
Gratulálok remek versedhez!
Attila

Justice(szerző)2011. február 1. 14:28

Köszönöm Fruzsina, igazad van csak felfelé :-)

zsomcike2011. február 1. 12:29

Kedves János! Nem feladni, biztos, hogy lesz jövő. Van mikor minden összeomlik, de lentről csak felfelé vezethet az út! Kívánom teljes szívemből, hogy így legyen! A versed remek, őszintén keményen leírtad a helyzetet. Gratulálok hozzá! Szeretettel Fruzsi

Justice(szerző)2011. január 31. 20:02

Örülök Erika és köszönöm.

Pera762011. január 31. 18:16

Mély-gyökerű mondanivalóval fejezed ki magad.
Tetszett, mert én is hasonlóan gondolkozom.
Szeretettel: E

Justice(szerző)2011. január 31. 08:08

Köszönöm Marika.

csillogo2011. január 31. 06:17

''helyben kell megmaradnunk, a jövőnek élve,
míg erőnk kitart... szebb képhez leszünk új keret.''
Reám is ösztönzőleg hatottak versed sorai, annak ellenére,hogy a valóság az újraalapozás bizony keményen megdolgoztat!
Gratulálok kedves János!
Szeretettel:Marika

Justice(szerző)2011. január 29. 20:17

Köszönöm Éva.

amalina2011. január 29. 14:29

Sok igazság van versedben és jól is van megírva. Gratulálok!. Sch. Éva

Justice(szerző)2011. január 25. 21:30

Én köszönöm, Barbara.

szebarb2011. január 24. 19:41

Érezzük bizony, s Te szépen megírtad.
Köszönöm,
Barbara

Justice(szerző)2011. január 24. 13:53

Kedves Zsuzsanna, Mihály! Köszönöm.

Mygan2011. január 24. 13:45

:)

szzs2011. január 24. 13:02

''maradt múltunk fénykép-valósága.'' igaz, kemény és mégis szép sorok, kedves János. A magad nyugodt hangján oly keményen tudod elmondani az igazat, hogy az ember nem tud nem odafigyelni fontosságára. Tartson ki a mi erőnk, mert a késő generációnak nem lesz mire támaszkodnia, én úgy vélem. Hogy mi az igazi erőnk, annak kifejezésére épp most várakozik egy versem. Remélem, igaznak véled majd. Szeretettel, tanultam tőled ismét: ZSuzsanna (16)

Justice(szerző)2011. január 21. 16:28

Kedves László! Örültem véleményednek, mert mindig törekszem reményteljes, objektív képet adni. Ha nem is ''fenn'', de legalább embernek megmaradni igyekezzen mindenki, még a nehéz időkben is, sőt főleg akkor. (és bár már megkaptam azt is, hogy van, aki szándéka szerint a képen akar szerepelni; én megelégszem azzal a boldog tudattal, ha a gyermekeinknek élhető marad e föld)
Köszönettel és üdvözlettel: János

KL2011. január 21. 15:59

Kedves János!

Mi legalább kibírjuk írni magunkból.
Vannak akik nem...

Nagyszerű versedben külön örültem annak, hogy nem lemondó szomorúsággal írtad meg. Ösztönözve érzi magát az ember a harcra a fen-maradásra.

Üdv:Laci (15)

Justice(szerző)2011. január 21. 11:00

Köszönöm, hogy olvastad, kedves Ágota.

gota2011. január 21. 10:57

jav: javainkkal,hogy.......

gota2011. január 21. 10:56

János Kedves,sajnos jelen pillanatban ez a ''satatusunk''
A ''volt'' középosztálynak,és így kell garázdálkodnunk a javainkkal.Hogy a gyermekeink élhessenek.
Köszönöm, hogy olvashattam
Ágota

Justice(szerző)2011. január 20. 20:10

Kedves Erzsébet, Rika, Zsolt! Köszönöm véleményetek.

kistaker2011. január 20. 19:42

míg erőnk kitart... szebb képhez leszünk új keret.
Igen , igaz verset írtál, gratulálok, szeretettel, Erzsébet

Rika2011. január 19. 22:40

''Omladékot zúzok,törmelék a múlt:
ebből alapozunk,remélve:terem babér...
Teremjen!
Jó gondolatok.
sztel:Rika.

P.Clou2011. január 19. 18:16

Nagyon jó vers ami azt hiszem mindenkit valahol megérint aki olvassa.

Justice(szerző)2011. január 19. 18:12

Kedves Marianna és Mária! Köszönöm véleményetek.

marakod2011. január 19. 09:24

nem hiszem, hogy szebb lesz az a kép, de remélem nem lesz igazam

mezeimarianna2011. január 19. 02:38

Komoly hang szólal meg versedben,gratulálok!!!

Justice(szerző)2011. január 18. 20:14

Kedves Mindnyájatoknak! Köszönöm véleményetek.
Előző haikuimat újraolvasva, akartam személyesebb, árnyaltabb és reményteljesebb képet adni, de maga alá gyűr a realitás. Kilábalni igyekszem. Üdvözlettel: János

10082011. január 18. 19:15

Nagyon kifejező, megrázó képekkel festett gondolataidból reménytelenség árad, szomorú társadalomkritika... nagyon jól megírtad, Gratulálok! Zsuzsa (8)

alberth2011. január 18. 18:27

Kedves János!
Bús magyar sors ez változatlanul. Petőfi, Ady és József Attila bizonyára most is megénekelné, ha élne.
Így viszont neked kellett és valóságos torzót alkottál. Gratulálok versedhez és bízzunk azért egy jobb jövőben!
Alberth

19702011. január 18. 16:42

Ez a helyzet!''-se lent, se fent-''
''Sziklaszilárdnak hitt valóság pergett alólunk''
''ereszkedni kellett, hogy ne essünk nagyot''
''helyben kell megmaradnunk, a jövőnek élve...''
Remek a cím is!
Nagy gratula János!!!

Vallejo2011. január 18. 16:03

Előre indultunk, toporogni fáj a létezésnek,
vándorolva sem jó, nem verni gyökeret,

Kedves János!

Általános érvényű helyzetelemzés a versed, s a kiemelt sorokat hozom fel bizonyítandó, hogy a helyzet drámaisága a tehetetlenséggel egyre növekszik.
Amint olvastam olyan érzésem volt, mintha Radnóti töredékének modern kori folytatása lenne a kezemben. Hisz Te és mi oly korban élünk.......
Szeretettel gratula!
Vallejo (5)

1943sedimre.2011. január 18. 15:28

Remek versben, remek összefoglalás! Nagyon jó! Szívvel gratulálok: Imre

jegvirag2011. január 18. 15:01

Kedves János
Bizom benne, hogy ez még jobb is lehet sőt, kell hogy jobb legyen.
Elgondolkodtató alkotásodhoz gratulálok.

Kicsikinga2011. január 18. 11:50

Az a precíz, és empatikus obszerváció! Sok tanulságot levonva mindig segíted az olvasódat abban, hogy elgondolkozzon, hogy jobbítson! Ha lehet...

gabirostas2011. január 18. 10:12

Valóságos korrajz, amit írsz, de arra kell gondolni, hogy rosszabb is lehetne. Annak kell örülni, ami éppen van. Nem a dolgok fognak változni körülöttünk, hanem a mi látásmódunk....Szeretettel olvastalak: Gabi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom