Újrakezdés
Magában sóvárog a Magány,
Álmosan szerelmet kéreget.
Süketen csüng a koldus szaván,
Vakon a távolba nézeget.
Azt mondtam az utolsó éjszakán:
Isten hozzád, kedves Magány,
Kísérőm voltál eddig, s azt hiszem,
Szerettelek is egy kicsit, ó igen.
De most, szerelmet akarok,
Hogy érezzen az, ami nem szokott.
Csókok. Érintések. Kínzó zavarok.
Mosolyok. Szeretet - Isten hozott.
2011. január 11. - Újrakezdés, tiszta lappal.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Pavkovics_Dora(szerző)2011. január 20. 12:08
Köszönöm ^^
szucsistvan2011. január 20. 07:57
szépet írtál Dóri
Pavkovics_Dora(szerző)2011. január 19. 17:37
Köszönöm nektek :)
Kedves Attila!
Az az ''ó igen'' inkább olyan sóhaj szerű szeretne lenni. Azért tettem oda, hogy erősítse meg azt a tényt, hogy lehet szeretni a magányt is :) Remélem sikerült elmagyaráznom, ha nem, szólj és még egyszer neki ugrok. ;)
D.
Hirhozo2011. január 19. 09:56
Légy is szerelmes
Nagyon
kívánomneked:)
Milán (L)(5)
purzsasattila2011. január 19. 09:54
Úgy legyen! :))
Kedves Dóra!
Tetszik ez a reményteli, töretlen hittel megírt versed!
Csak egy megjegyzést engedj meg nekem: a második versszak utolsó sorában az ''ó igen'' nekem kicsit erőltetettnek tűnik, mintha csak a rímelés miatt került volna oda. Persze ez csak az én véleményem, az is lehet, hogy rosszul érzem.
Minden esetre összességében tetszik a versed, viszem is a kedvencek közé! :)
Szeretettel:
Attila
mezeimarianna2011. január 19. 02:46
Tetszett nekem is:)
Pavkovics_Dora(szerző)2011. január 18. 17:29
köszönöm ^^
attilamesz2011. január 18. 16:26
nagyon jó...
Kicsikinga2011. január 18. 15:00
Legyen úgy, ahogy szeretnéd!