Ott sírok én
Csak hol senki nem lát, ott sírok én.
Mások előtt erősnek mutatom magam.
Bíborhajnalok nyelik el leomló könnyeim.
S párnámba fúrom zokogó szavam.
Fölöttem nincsen ég, talpam ingoványt tapos,
Hitem szó nélkül, egycsapásra lett oda.
Szózatom zeng! Ember az emberért!
Magasra küldöm fel - hol nem hallgattak meg soha.
Lüktető eremben neved a kín, látlak-e még?
Térdem hideg kövön koppan, leterített a fájdalom.
Csak hol senki nem lát, Érted ott sírok én.
A virradat rám lobban, s megtöri remegő sóhajom...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kistaker2011. január 20. 20:07
Gratulálok, fájdalmasan szép versedhez, szeretettel, Erzsébet
rildi2011. január 20. 16:13
Kedves Zsuzsa! Szívbemarkolóan szép versed mélyen megérintett. Veled sírok...
Még nem olvastam verseid, de ezután figyelő bekapcs. Szeretettel gratulálok: Ildi
Törölt tag2011. január 20. 14:47
Törölt hozzászólás.
purzsasattila2011. január 19. 09:47
Kedves Zsuzsa!
Régen hoztál már verset, nagyom vártam az újat!
Remek vers, de nagyon megdöbbentő, fájdalmas!
Kívánom, hogy meghallgassanak az égiek...
Szerkezetileg nem szeretném elemezni, csak megjegyzésként írom, hogy talán a szótagszámokkal egy kicsit elkalandoztál, bár azt hiszem, ez a vers mondandója miatt volt, mert így tudtad kifejezni érzéseidet.
Összességében szomorú, de remek vers!
Tört szív jár érte, és kívánom, hogy következő versed már saját életedből merített vidámabb témáról szóljon! :)
Szeretettel:
Attila
mezeimarianna2011. január 19. 02:57
legyen hited az egyetlen ki mindig lát,hall...
haaszi2011. január 18. 17:12
Nagyon tetszett fájdalmas versed.
Régebben gyakran mondogatták, (dal is volt ilyen) -ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát...! Igen, van, amikor ott sírunk...
Kicsikinga2011. január 18. 16:31
Mekkora fájdalom! Tiszteletet érdemlő!
Én elsírtam magam...