Szerző
Vers

A verset eddig 672 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. január 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Takács Gabriella

Eltaszítottak

Messze-néző nótákkal rázzák föl a hajnalt,
Dülöngélve falakért nyúlkálnak,
az Istent kérik: adjon több reményt!
Kik, mikor tisztán a kapuba kiállnak
S messzire kiáltanak:
- Igaz szívű emberek, hol vagytok?

Most ájultan is nagy sebüket rázó,
Erjedt szagú, méla kínzottak
A némáktól bömbölve követelik szívüket vissza.
Ittas, dohos kocsma-homályban
Egyre szítják, mondják, ordítják lázasan:
- Közelebb, közelebb, ti dölyfös,
üszkös szívűek!
Mutassátok meg újra vörös-véres,
Dobogó, loholó, lüktető szívetek!
Legyen mély teknő minden reménytelenségetek!
Mert én s mi, igazak teleöntenénk vad hevülettel,
Édes vályoggal kötnénk, sírva körülölelnénk
Ragyogó, pihegő, csókos szívünk alatt.

2010. decembere

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


haaszi2011. január 21. 19:18

Érdekes, forrongó vers, csupa élet, rianás...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom