Szerző
Nagy Edina Holdsugár

Nagy Edina Holdsugár

Életkor: 44 év
Népszerűség: 110 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1816 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. április 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Nagy Edina Holdsugár

Mint fákon a fagyöngy

Mint fákon a fagyöngy,
Elpusztítja lassan, átszövi testedet,
Jön, nem néz semmit, elviszi életed.
A fagyöngy türelmes, először egy,
Majd kettő, végül már száz...
Addig, addig, míg elemészti a fát.
S te nézel, hová lett a nagy fa,
Hová lett sok száz ember?
Mint a fagyöngy, a rák is pusztít,
Óh, mennyi lelket ontott már ki.
Néha hirtelen, oly váratlanul,
Észre sem veszed, s a lét halálba borul.
Elillan az élet vidám fátyla,
Elborul minden sötét gyászba.
S mindez csendben, mély fájdalmak között
Szomorú némaságban, kedves falak mögött.
Egy utolsó erőfeszítés, s megint pusztított,
Új embereket a sírba taszított.
Mikor ér véget-e szenvedés,
Mikor nem lesz veszélyeztetve se ő, se én?
Oly szörnyű tehetetlenül nézni,
Várni, hogy feláll és elindul mégis.
Szól hozzánk, és újra nekünk mesél,
Eltűnik életéből minden szenvedés.
Eltűnik! Óh de milyen áron?
Meghal, nincs többé és már nem látom!

1992. március 3., Nagypapám halála után írtam 17 évesen

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Holdsugar(szerző)2009. november 1. 17:52

Kedves SosJudit!

Köszönöm hozzászólásod... szomorú sajnos... és e szomorúságból, minden szerettünk elvesztésekor egy kicsinyke ott marad szívünkbe. :-(

Üdv: Holdsugár

sosjudit2009. november 1. 17:46

Nagyon szomorú, de szép vers mégis nagyon szívbemarkoló.
Judit

Marie_Marel2008. július 19. 16:57

Oh,oldsugár!
Olyan zugába világítottál be a lelkemnek, melyet szeretek homályan hagyni, mert úgy könnyebb. Az ember gyarló, nem mindig képes szembenézni lelkének árnyaival.
Férjem, gyermekeim apja a rák miatt ment el. Kedvesem, akit a sors vigaszul adott nekem, kihez a szerelmes verseim szólnak, sizntén e kór áldozata lett....
Nincs szavam arra most, hogy kifejezzem érzéseimet...

LIne2008. július 19. 16:01

Kedves Holdsugár!

Itt nagyon sokunkhoz szóltál, megkönnyeztem.

Üdv, Eta

Holdsugar(szerző)2008. június 4. 15:07

Kedves Zoli!
Köszönöm hozzászólásodat. Szinte még most is magam előtt látom azt a gyötrelmet, amit átélt nagyapám. Az ember pedig nem tehet semmit, csak tehetetlenül vár. Amikor pedig meghalt, megírtam ezt a verset. Üdv!

cs.zoli2008. június 4. 15:00

Édesapám 16 éve hunyt el - szintén rákban. Szóval tudom, mire gondoltál írás közben!!!
Tán csak azt mondhatom, bár én írtam volna ezt a vesikét - oly szépen fogalmaztál, már, ha szabad ilyet mondani ilyen szomorú életkép esetében!!!
Üdv, Zoli

Remorseless2008. május 15. 12:43

Gyönyörű...nekem a Keresztanyukám halt meg tüdőrákban 2 évvel ezelőtt...és szörnyű volt nézni, ahogy az anyukám darabokban tört össze, mert ő volt a legjobb barátnője...
A Rák nem csak a beteg életét, hanem a beteget szeretők életét is tönkreteszi...
És még régebbenvolt egy fiú (életem első szerelme...és egyelőre az utolsó is),leukémiában halt meg...azt hiszem el tudod képzelni, hogy mekkora traumán mentem keresztül...bár az nem Rák, de szintén nagyon sok gyermek hal meg leukémiában...tudom jól, hisz a betegségem miatt 2hetente megyek a Haematológia osztályra, ahol főként Leukámiások és Daganatos gyerekek vannak...Szörnyű...Szörnyű nézni a boldog kis arcukat, mikor gyenge kis testükkel, azzal a kevés kis erejükkel rád mosolyognak...te visszamosolyogsz...és a következő alkalommal keresd őt, de már csak az üres ágyat látod...és lehajtod fejed...mert többet nem mosolyoghatsz rá...(tapasztalat beszél)
Köszönöm ezt a verset...nagyon sokat jelent nekem a hozzám közel álló ilyen, vagy hasonló betegségben elhunytak miatt...

Nory2008. április 13. 21:39

Kedves Holdsugár!
Átérzem a vers minden egyes szavát, mert az én nagypapám is rákban halt meg. Szörnyű volt a tehetetlenség, hogy semmit nem tudtunk tenni érte. Mindig azt kértem Istentől hogy engem vegyen el és ne őt. Ő megérdemli, hogy éljen, mert a világ legrendesebb nagypapája volt. De én nem! De egy szörnyű napon meghalt édesapám karjai között...Miért a jókat támadja meg ez szörnyű betegség?
Most biztosan feltéptem a te sebeidet is...kérlek ne haragudj érte! Én is akartam írni erről az érzésről, de én még nem vagyok képes rá. Nem tud kijönni belőlem. Pedig nem friss az én sebem sem, de mindig fog fájni. Ez nem múlik el.
Köszönöm Neked, hogy elolvashattam!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom