Csillaghullás
Az élet csak egy álom,
Foszló mint a mámor,
Csak egy mézesmadzag csillaghullás.
Fortyogó ördögszemek,
S kísértetek felett,
Látnod kell, hogy hová lépsz.
Az ember mindig akar,
És sohasem tagad,
Engedelmeskedni csak a szolga szokott.
Nézz körbe!
Hisz ég már a világ!
Zúgj a földre!
Golyók rombolják az imát!
Ments meg!
Kérlek, vigyél el egy jobb helyre...
Vonyító ebgondolat,
Ócska zubbony, foltozatlan,
Abban temetnek majd engem is el.
Furcsán villogó eszme,
Csak olyat akar, amit szeretne,
És ostoba módon, semmi világmegváltót.
Legyen benned hit,
Hogy a mennybe jutsz Te is,
Járj nyitott szemmel,
S száz csodát lelsz meg,
Nézz égő hajnalt,
Tűzpiros ajkat,
S tanácsom fogadd meg:
Cselekedj, ha mondják: "Fuss el!" ...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
jagosistvan2011. április 12. 17:43
Kár mosakodni. Az IP cím mindent elárul. :)
Törölt tag2011. március 27. 15:06
Törölt hozzászólás.
Fortune(szerző)2011. február 23. 20:29
Érdekes, felemelő, amit írtál, és amit megláttál a versemben, de az a vicces, hogy ezeket még magam sem vettem észre :) Mikor írok, van egy rossz tulajdonságom, átcsapok egyfajta ösztönlénnyé, és sosem figyelem, mi kerül leütésre, ezért adódik bele minden érzésem a verseimbe. Az, hogy ezek hogyan jelennek meg, nem a versírói készségemtől függ, és a technikák alkalmazásától, hanem attól, hogyan tudom ezeket kifejezni. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen lenne versem szerkezete, de köszönöm a ráébresztést, mert én alapvetően elég laikus vagyok még :)
Köszönöm a pozitív visszajelzést :)
Vallejo2011. január 22. 07:11
Ne tévesszen meg Kedves Roland!
Még vendégségben is hazaindulás előtt, ha találok bekapcsolt gépet, csak bekukkantok és így járok ha nem nézem hogy ki nyitotta meg.
Itthon visszanézve láttam.
Tudd akkor is az én gondolataim!
Üdvözlettel: Vallejo
irob2011. január 22. 04:53
Kedves Roland!
A szenvedésre utaló zaklatottság kitűnik a versedből a háromsorosoknak köszönhetően, pontosabban a hirtelen megváltozott szakasz megjelenésével fokozódik.
Haikut idéző gondolatritmus a szakaszokban az első két sorhoz tartozó harmadik rímtelen sorral olyan befejezetlenség érzetét kelti minden versszaknál. Ez ad az olvasóban is egyfajta feszültséget, vagyis a Te belső feszültségedet ezzel közvetítetted a legjobban. Jó elgondolás volt alkalmazni.
Érdekes érzés, hogy egy részről bizonytalanság által megfogalmazott kétely más részről útmutatás bölcselete egyszerre jelenik meg. Versednek egyedi diagramja rajzolható meg, olvasás közben ez volt az érzésem.
Szeretettel mélyültem el gondolataidban.
Vallejo