Szerző
Tóth Zsuzsa

Tóth Zsuzsa

Életkor: 62 év
Népszerűség: 21 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 411 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2011. január 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Tóth Zsuzsa

Ábránd lettél

Rám lobban a hajnal első fénye,
s csókol egyet arcom könnyein.
De a meleg, csöppenő napsugár
nem enyhíthet lelkem kínjain.

Ágyam a bú nyirkos verme,
hová a Nap nem süt be soha.
Hiába nyújtom ki a kezem feléd.
Én nem vagyok fa, s Te nem lehetsz moha.

Sem fa, sem moha nem lehetünk,
messze szálltál, csak ábránd lettél.
E nyirkos verem száz karjával ölel.
Én szerettelek, s Te mégsem szerettél.

...megcsillan az Éj első szikrázó csillaga,
az Égi palást arcodat teríti elém.
Repül a sóhaj az est hűvös szárnyán:
Vermemben csoda nem vár, oda a remény.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2011. november 6. 15:22

Törölt hozzászólás.

mezeimarianna2011. január 25. 03:14

:((szomorú de szépen írtad meg.Gratulálok!!!

pipiter2011. január 24. 21:08

Nagyon tetszett!

Kicsikinga2011. január 24. 15:48

Rég nem olvashattam Tőled verset, és most nagy örömmel tehettem, mert szépet írtál Zsuzsám!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom